Legyen az emlékezés annyi, hogy arra emlékezünk, akiről megemlékezünk.
Jack Smith (1932-1989) az amerikai camp életérzés hercege volt, aki az '50-es évektôl kezdve az egyik legjelentôsebb New York-i művész, filmkészítô, performer, tranvesztita - 1989-ben AIDS-ben halt meg. Nem véletlen, hogy követôje - filmművészként tanítványa - Andy Warhol volt. Halász Péter elôadása felidézi Jack Smith utolsó napjait és Ron Vawter emlékét.
"Jack Smith legendás figura volt, akár Alfred Jarry, vagy Franz Kafka. És bár magát Donald Flamingonak (egy helyi személyiségnek) tartotta, 'aki csak meg akar élni', az bizonyos, hogy nem úgy nézett ki, és cselekedett, mint bárki más."
J. Hobberman, Village Voice
"Ha meggondolom, a Krisztus-szerep elég jó lenne; bár túlságosan kapcsolódik a Drakula-dologhoz. Lehet, hogy az embereket már nem is érdekli, és csak ismételnénk ezt a Drakula-dolgot. Mindenesetre a világnak jól jönne egy új ötlet, egy új Krisztus-image. Jó lenne ezt kidolgozni."
Jack Smith levele G. Malangának*
(*Andy Warhol szupersztár)
"Ó, igen, valóban, ez elvisz engem a mágikus Paradicsomba.
Mehboribeh, hozz egy pipát. Tudod, hogy kell meggyújtani egy gyufát? Azt gondolod, hogy egyszeruen végighúzod a dörzspapíron, és meggyullad? Hát tévedsz."
Jack Smith: Lobotomy in Lobsterland
A(z) Városi Színház előadása
Hozzászólások