A csíkszeredaiak János vitéze jócskán eltér a megszokottaktól: elkerüli az operettes talmi csillogást és nem esik a divatos musical csapdájába. Petőfi műve inkább váza, kerete az műsornak. Az előadásban a mesés elemek és a helyzetkomikum fonódnak össze pajkos, helyenként burkoltan pajzán humorral. Nem maradnak ki a napjaink valóságára illő célzások sem, és természetesen van benne sok tánc. A műsor minimális eszköztárral, a régi vásárok vándorszínészei produkciójának hangulatát idézve jó szórakozást nyújt mind a gyerekeknek, mind a felnőtteknek, amint azt az alcímében is jelzi: "táncos képek kicsiknek és nagyoknak, Petőfi Sándor műve nyomán".
A munka során a rendező alkotótársként kezelte az együttes táncosait, és azon túlmenően, hogy nagymértékben rájuk bízta az adott jelenetekhez a táncok és a zene kiválasztását, bőséges teret biztosított improvizációs készségüknek mind egyes színpadi képek, mind szövegrészek megoldásában.
Az sem elhanyagolható szempont, hogy szerkezetének és szinte hihetetlenül szűk kelléktárának köszönhetően a műsor akár eldugott falvak egészen apró színpadain is előadható. Így nyílt lehetőség arra, hogy a csíkszeredai ősbemutató után az Együttes Hargita megye falvaiba is elvihette az örömnek egy kis sugarát, majd utána sorra kerülhettek a szorványban elő kis közösségek is, és a magyarországi közönség is élvezhette ezt a rendhagyó János vitézt.
A műsor sikerét és népszerűséget az is jól mutatja, hogy a társulat eddig több, mint hatvanötszőr mutatta be, mindig telt házzal. Merem hinni, hogy a fiatal Petőfi vándorszínész korában hasonlóan képzelte volna el a János Vitézt. Merem hinni, hogy ebben az előadásban ő is szívesen fellépne.
(Rangyák József)
A(z) Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes előadása
Hozzászólások