„Az emberek néha jók. Mert gátlásaik vannak, hogy rosszat cselekedjenek. Ez a legtöbb, amire az ember képes.” Egy asszony története a huszadik századból. A nincstelen szolgálólányból lett méltóságos asszony élete. Egy szállodai szoba. Emlékeke, érzések, visszaemlékezések, megértések, elhallgatások, örömök és fájdalmak. Róma, ahol a műveltség még nyomokban fellelhető. Egy író a fényképeken. Egy férj, aki elindult a semmibe. Egy fiatal dzsesszdobos, aki nappal alszik. A kávé illata. A magány. Az öregedés. Az elmúlás. Az élet.
„Ne vigasztalj, tudom én a leckét! Megtanultam, hogy idejében kell elmenni.” Márai Sándor gyönyörű nyelvezetű írásának színpadi adaptációja. Találkozás egy csodálatos színésznővel.
„Ez az az arc, amire emlékezni fogsz halálod óráján is!”
A(z) Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza, valamint Szemán Béla előadása
Hozzászólások