Káin és Ábel

dráma, magyar, 2004.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Az ember mindent elveszíthet, de megsemmisíteni erkölcsi mivoltában csak akkor lehet, ha az emberi méltóságérzetének utolsó szikráját is kiölik belőle. - írja Sütő András, majd így folytatja: Ábel mindmáig a szelídségnek, az alázatnak és a kegyetlenség áldozatának jelképe. De mint minden jelkép: önmaga ellentétét is hordozza. Káin - a biblikus köztudatban testvérgyilkosként számon tartott gyűlölet - ugyancsak ellentmondásos jelkép. Túl azon, amit a példázat a tudatunkba sulykolt: a világmindenség legelső fölvetett fejű embere. És ha valaki egyszer lehajtottfejűségében a homlokát fölveti: már van mit kezdeni vele a drámában, vagyis a színpadon.
Káin: "... legyen bár figyelmeztetés mindannyiunk halála és elmúlása... Ha porból lettünk és porrá leszünk is, emberként meg nem maradhatunk az alázat porában, a kitaszítottság embertelen állapotában! Mondom ezt, ha kell, nélkületek is, testvértelenül is, a földön kúszó vezeklésben is! A rám szakadó mennyek alatt is..."

A(z) Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista

Alkotók

Hozzászólások