Háború. Harc. Küzdés. Küzdelem. Mindennapi küzdelem... Mi lesz a sorsunk ebben az embertelen világban?
A szép természetben ott az embertelenség. A megsemmisülés pillanatáig új levelet hajtó, erős tölgyként kell élnünk. A világ rendje felborult, az igazi, örök értékek már nem igazak többé.
Hogyan lehet és kell mégis megőrizni az örök értékeket, hogy azok valóban örökké élhessenek?
Mik a járható utak? Vadmacskaként, örökké éberen, félve surranva, és mindig ugrásra készen, ha ellenség támad. Vagy féregként, az emberi önbecsülést eldobva, behódolni az ördögnek.
Szétbombázott otthonok és a béke nyugalma helyett a mindent behálózó félelem?.pusztulás víziója tárul elénk. A közös motívum a tárgyi és szellemi értékek pusztulása. Az emberi belső vívódás, ellentétes érzéseink, gondolataink küzdelme. Az ember az élet idilli vágya és reménye mellett rakja le voksát, és az elveszett béke emlékképeibe kapaszkodunk. Ezekből a képzeletbeli emlékezésekből merítjük végső erőinket.
Az életért vállalni kell a küzdelmet! Haláltudat és élni akarás. Nem marad más, mint a harc és remény...
A(z) Kecskemét City Balett előadása
Hozzászólások