Mi lesz a magyar filmmel?

A kosztümös szuperprodukciók kora alighanem véget ér, de egyelőre nem tudni, mi jön helyette.

Május 9-én új kormány lép hivatalba, és a magyar filmiparban is új időszámítás kezdődik. A magyar mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos, Káel Csaba megbízatása megszűnik, és egyelőre azt sem tudni, mi lesz az általa vezetett Nemzeti Filmintézet sorsa. Mielőtt a lehetséges forgatókönyveken átmennénk, érdemes az ezredforduló óta eltelt időszak fontosabb mérföldköveit áttekinteni.

Nem folytatja Káel Csaba a Nemzeti Filmintézet élén

És már nem is vállal hosszútávú pénzügyi kötelezettségeket az NFI.

Tovább

2004 – Elfogadták a Filmtörvényt, amelynek keretében előbb 25, majd 30 százalékos adókedvezményt lehetett érvényesíteni a hazai filmszakmai költésekre. Ennek köszönhetően a filmipar gazdasági teljesítménye megsokszorozódott, egyre több külföldi szuperprodukciót sikerült idecsábítani, az infrastrukturális fejlesztésekből és a felpörgő szakemberképzésből pedig a magyar filmek is profitálhattak.

2011 – Felállt az Andy Vajna-féle Magyar Nemzeti Filmalap, amely a korábbi, önkormányzati alapon működő Magyar Mozgókép Közalapítványnál (MMKA) központosítottabb, egyablakos rendszer lett. Elsősorban a nagyjátékfilmek támogatására koncentráltak, cserébe – hollywoodi mintára – kiemelt figyelmet fordítottak a forgatókönyvek fejlesztésére.

2015 – Az MNF elindította az Inkubátor Programot, amelynek keretében pályakezdő rendezők készíthették el első nagyjátékfilmjüket 60-100 – később 120-150 – milliós büdzséből. Olyan, nemzetközi fesztiválokon díjazott alkotások születhettek így meg, mint az Egy nap (Szilágyi Zsófia), a Virágvölgy (Csuja László) vagy a Külön falka (Kis Hajni).

2020 – Andy Vajna halálát követően megalakult a Nemzeti Filmintézet Káel Csaba vezetésével. Komoly infrastrukturális fejlesztések történtek, összesen 22 százalékos stúdiókapacitás-bővítés valósult meg, 2020 és 2026 között a magyar filmipar volumene ötszörösére nőtt, és meghaladta az évi 300 milliárd forintot. Ugyanakkor a filmtervek támogatása során ideológiai szempontok kerültek előtérbe, sorra kaptak zöld utat a milliárdos történelmi szuperprodukciók, miközben számos korábban bizonyított rendező és producer szorult a partvonalra. Az Inkubátor Program is átalakult azzal, hogy az NFI döntőbizottságának tagjait ültették az Inkubátor Pitchfórumának zsűrijébe, ahol a győzelem immár nem jelentett automatikus gyártási támogatást.

Az NFI jelen formájában aligha fog tovább működni, és bár még nem tudni, ki lesz az új kormányban a kulturális terület felelőse, a magyar filmszakma képviselői már elkezdtek ötletelni. Elsőként fiatal magyar filmesek álltak elő egy 17 pontos petícióval, amelyhez több mint 200 filmes csatlakozott aláírással. Ebben többek közt azt írják, hogy az egyközpontú rendszer helyett műfajilag tagolt bizottságokra vagy decentralizált, saját hatáskörrel bíró stúdiókra van szükség, és a döntéshozókat a szakmának kell választania rövid ciklusokra, a nepotizmus ellen pedig sorsolással bekerülő tagokat is alkalmazni kell.

Fotó: Baski Sándor

 

Közösségi oldalán az Oscar-díjas Deák Kristóf is közölte a hatpontos javaslatcsomagját. Szerinte:

  1. Az egyablakos rendszer helyett minimum 2-3 ablak kellene, amik egymással is versengenek.
  2. A döntőbizottságokban üljenek konszenzussal választott/delegált, elszámoltatható és felelősségre vonható szakemberek.
  3. A forgatókönyv-fejlesztési rendszert LEGALÁBB azon a szinten, azzal a szakmaisággal, ahogyan a Vajna-érában működött, vissza kell állítani.
  4. Ha már engedjük, hogy kitalicskázzon százmilliárdokat Hollywoodba a külföldi szervizfilmipar, akkor legalább az adóvisszatérítés egy százalékát kötelezően fizessék be egy elsőfilmes alapba.
  5. Külön összeget kellene félretenni arra, hogy azok a fiatal, elismert tehetségek megcsinálhassák az első vagy második filmjüket, akiknek erre nem volt módjuk az elmúlt években.
  6. A marketing javítása, hogy az elkészülő filmek ne vessznek el a zajban.

Április 21-én pedig Filmreform 2026 címmel háttérbeszélgetést tartott csaknem száz, különböző szakmai szervezeteket képviselő filmes. Az ötórás vita alatt szóba került többek közt, hogy le kell-e bontani a Nemzeti Filmintézet rendszerét vagy csak a vezetőket kell cserélni, de abban mindenki egyet értett, hogy itt és most kell cselekedni, mert a rendszerváltás a művészetekre is kiterjed.

Ami a közeljövőt illeti, Káel Csaba távozásával egy időben az is kiderült, hogy az NFI a továbbiakban nem vállal hosszútávú pénzügyi kötelezettségeket, de a már nagyrészt leforgatott produkciókat – mint a Széki Attiláról, azaz Curtisről szóló dokumentumfilmet – bemutatják.

Nagy kérdés az is, az új rendszerben milyen szerep jut a nemzetközi filmgyártásnak. Az elmúlt 16 évben olyan szuperprodukciók forogtak nálunk, mint a Szárnyas fejvadász 2049-re, a Mentőexpedíció, Dűne-trilógia, a Dűne-sorozat, a Szegény párák, A Sakál napja vagy A 3-test-probléma, de tavaly decemberben megtorpant a lendület, miután egy kormányrendeletben a 30 százalékos adó-visszaigénylések összköltségét 2026-ra a 70 milliárd forintban maximalizálták.

Bármilyen is lesz az új rendszer, abban talán joggal reménykedhetünk, hogy azoknak az alkotóknak is lesz lehetőségük filmet készíteni, akik az elmúlt években, évtizedben az esélytelenek nyugalmával adhatták csak be a pályázataikat, vagy épp emiatt már be sem adták, név szerint – a teljesség igénye nélkül – Hajdu Szabolcs, Pálfi György, Reisz Gábor, Herendi Gábor, Fliegauf Bence.

Via: Filmhu / Népszava / Deák Dániel