Oratórikus monodráma Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij művei nyomán. Az Újvidéki Színház és a Magyarországi Szerb Színház közös produkciója a zrenjanini Szárovi Szent Szerafim kórus közreműködésével.

Egy távoli orosz kolostor szerzetesei Húsvét napján a reggeli liturgiához készülődnek. Ám az ünnepi istentisztelet közben különös látogató érkezik a kolostorba – egy idős, furcsán viselkedő zarándok, aki mintha valami rendkívüli, végzetes dologra szánta volna el magát. „De hiszen én azt se tudom...

„A földön sok minden rejtve áll előttünk, de cserébe ajándékul kaptuk azt a titkos, belső érzetet, hogy kapcsolat van köztünk és egy másik világ közt, a földi és az égi világ közt, és hogy a gondolataink és érzéseink forrása nem itt van, hanem más világokban.” (F. M. Dosztojevszkij)

Egy távoli orosz kolostor szerzetesei Húsvét napján a reggeli liturgiához készülődnek. Ám az ünnepi istentisztelet közben különös látogató érkezik a kolostorba – egy idős, furcsán viselkedő zarándok, aki mintha valami rendkívüli, végzetes dologra szánta volna el magát. „De hiszen én azt se tudom, minek jöttem ide… Beteg vagyok…” – mondja. Ki ez az ismeretlen ember? Miért jött a kolostorba? Milyen titkok, fájdalmak, bűnök szakadnak fel belőle a szerzetesek áhítatos éneke közben, vajon mit akar nekik elmondani?

Karamazov Aljosa utolsó napja egy sajátos, apokrif hangvételű misztériumjáték Dosztojevszkij prózai műveinek, naplóinak, leveleinek felhasználásával, ugyanakkor megjelennek benne a 19. század orosz misztikus irodalmából és a lázadó értelmiség manifesztumaiból vett szövegek is. Ez a pravoszláv liturgikus énekekkel átszőtt monodráma valójában egy megtisztulásra vágyó bűnös lélek gyónása, amelyben felismerhető a jóra vágyó, ám világmegváltó, hamis eszmék bűvöletében és alantas emberi ösztönök fogságában vergődő ember belső küzdelme is, Dosztojevszkij szavaival élve: „Itt a sátán harcol Istennel, és a csatatér – az emberek szíve”.

Szerte a világon idén emlékeznek meg Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij születésének 200. évfordulójáról, így ez az előadás egyúttal főhajtás is a világirodalom kiemelkedő orosz géniusza előtt, aki a visszaemlékezések szerint folytatni szerette volna utolsó regényét, a Karamazov-testvérek-et, ám 1881-ben bekövetkezett halála megakadályozta ebben. A zarándok utolsó napja négy alkotó összefogásából született – Rusz Milán színész-rendező ötlete nyomán és művészeti vezetésével a szövegkönyvet Kozma András dramaturg és Kargina Anasztázia rendező írta, a főszerepet pedig Venczel Valentin, színész-rendező, az Újvidéki Színház igazgatója játssza.

A zarándok: Rusz Milán – Jászai Mari-díjas

Fiatal Szerzetes: Dudás Dániel

Szerzetesek: Popovic Ljubomir, Cedomir Radlovacki, Kusalo Vladimir, Milojevic Milos, Tolimir Aleksandar, Crnjanski Bozidar

Írta: Anasztaszija Kargina, Kozma András

Rendezte: Anasztaszija Kargina és Rusz Milán

A(z) Magyarországi Szerb Színház előadása