Karnyóné

Karnyóné

zenés bohózat, magyar, 2011.

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Értékelés:

2 szavazatból

Szerinted?

Csokonait a magyar felvilágosodás korának legkiemelkedőbb költőjeként ismerjük, jóllehet költészetünk "garabonciás diákja" a drámaírás mesterségének sem volt híján. A színpadi deszkákat éppúgy megpróbálta, mint a vándorbotot. Kurta és hányatott élete során csurgói helyettes tanárként darabokat ír és tanít be diákoknak. A párbeszédek majdhogynem a színpadon, próba közben születnek. A költő javarészt rögtönöz, a szereplők jegyzik le szavait, így maradt ránk több változata is talán legsikeresebb színpadi művének, Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak című vígjátékának. A komédia kínálta bizarr játéklehetőségek s a mű groteszk elevensége folytán a Karnyóné ma is közkedvelt repertoárdarabja nemzeti színjátszásunknak. Csokonai népiessége, szelleme, stílusa és látásmódja révén Petőfi előfutárát tisztelhetjük benne. A Karnyóné egységes szellemben komponált, mozgalmas komédia, a vígjátéki helyzetek és elemek színes variálásával. Az elmaradottság, műveletlenség, erkölcsi züllöttség világának egyetlen figurája sem marad kiporolatlan.

A komikus helyzetekbe Csokonai néha tragikus felhangokat vegyít: a csúfosan cserbenhagyott Karnyónét meg is szánja valamelyest, tragikus szenvedélyét, az ifjakért való nevetséges epekedését azonban keményen "bünteti". A bohózati torzítás, elrajzolás mintájául a korabeli magyar valóság fonák jelenségei szolgáltak.

Arra már szinte gondolni sem merünk, hogy mai előadásunk élményétől átitatva a kellemes színházi estén túl valaki tán e művet időszerűnek is érzékeli.

A(z) Forrás Színházi Műhely előadása

Stáblista:

Hozzászólások

9/10

Idei is írok néhány mondatot, miután a Forrás Színház egyéb, általam eddig látott elõadásaihoz (beleértve többek között a társulat itteni színlap archívumában fel sem tüntetett Csíksomlyói magyar passiót is) már bejegyeztem pár sort az emlékeimrõl, érzéseimrõl. Talán mind közül errõl a legnehezebb írni. Pedig egyáltalán nem rossz elõadás! Inkább talán mondjuk úgy: nem könnyû a darab. Ezért nem mindenhol tud egyforma erõvel "mûködni". Én például a tavalyelõtti Ghymes fesztiválon láttam, és meggyõzõdésem, hogy annak a közönségnek, pontosabban ahhoz az alkalomhoz (egy vidám, borozgatós nyári éjszakához) kevésbé volt való. Azt mindenesetre nagyon valószínûnek tartom, hogy a "zenés bohózat" megjelölés alapján sokan egészen mást vártak: könnyedebb kikapcsolódást.
Tudom, hogy késõbb ugyanez az elõadás járt Szentendrén is (Ivancsics Ilonáéknál vendégszerepelt, a PMK-ban). Lehet, hogy ott jobban "át tudott jönni" - a régies nyelvezet és a groteszkbe hajló cselekmény "mögül" - a komoly, elgondolkodtató mondanivaló. Beszéltem olyanokkal, akik a helyszínen látták azt az elõadást. Mi tagadás, õk is másra számítottak. Hiába, Ivancsics Ilonáéknál is elsõsorban a könnyû mûfajok dominálnak. (Ld. pl. idei tavaszi mûsorukat - http://iiszt.hu/?page=11 -, ami Molnár Ferenc vígjátéktól romantikus musicalig terjed.) Majdnem eljöttek a szünetben. De végül maradtak. És egyáltalán nem bánták meg! Azt mondják, amit én is megerõsíthetek másfél éves nyári emlékeim alapján, hogy az elõadás - egyik - legnagyobb erõssége Bánsági Ildikó játéka! Miközben kiváló színésztársai vannak a színpadon, elsõsorban mégis neki köszönhetõen válik érthetõvé az elõadás végére, mire utal az itteni ismertetõ vége.

Válasz

Értékelés:

2 szavazatból

Szerinted?

Értékelés:

Stáblista:

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Értékelés: