Ács Tamás Facebook bejegyzése: December 10-én Szegeden, a ZUG művészeti tetthelyen bemutattuk Boguslaw Schaeffer monodrámáját, a Szövegkönnyv egy nem létező, ám lehetséges instrumentális színészre címmel. Nagyon jó élmény volt játszani a darabot egy hosszú, és kihívásokkal teli próbafolyamat után. Köszönöm az élményt Imola Benkő, Szilágyi Szabolcs! Köszönöm a fotókat Tandari Anita - fotók! https://www.facebook.com/tandarianita/posts/1329635090806193
Több darabban is láttam: Magyar Elektra, Az üvegcipõ, Az elveszett levél, A revizor, Liliom, Énekes madár, A bábjátékos. Mindig meggyõzõ alakítást nyújtott. Tegnap a Macbeth címszerepében láttam. Erõteljes drámai alakítás született, láthattuk a férfi erõt, útját a hûségtõl a nagyravágyáson át az õrületig és az összeomlásig.
A Magyar Teátrum címû lap írja Ács Tamásról:
„Ács Tamás, a Soproni Petõfi Színház színésze abban különleges, hogy neki van a legtöbb témát feldolgozó önálló estje, egyszemélyes színháza a teátrum társulatában. Több éve játssza Gogol örökérvényû mûvét, az Egy õrült naplóját, színpadra vitte Babits Mihály Jónás könyve alapján készült adaptációját, magyar és német nyelven mutatta be Franz Kafka Jelentés az akadémiáról címû monodrámáját. Legutóbb pedig József Attila szellemiségét idézte meg egy különleges esten.”
Legújabb szerepe az Énekes madár Préda Máté vénlegénye. Ebben is remekel.
Megnéztem Sopronban Caragiale: Az elveszett levél c. fergeteges komédiáját, benne Ács Tamás kiváló alakításával! Az egész társulat remekül komádiázik, jó rendezés!
Két darabban láttam. Noha Gogol Egy õrült naplója 42 éves hivatalnokról szól, ez az elõadás mégis meggyõzött arról, nem lehetetlen vállalkozás ez egy huszonéves fiatalembertõl. A szegény színház eszközeivel dolgozik – ezt nyilván kényszer szülte, mert mikor az elõadás született, egyetlen színháznak sem volt tagja. De most színházában is megtartotta a szegény színházi eszközöket és a nézõk bevonását a játékba.
Kellékei: egy szék, egy vödör, egy kendõ.
Sopronban, a Liszt Központban várakozunk a kezdésre, várjuk, hogy a mûvész megjelenjen és hívjon minket. Megjelenik Ács Tamás, de õ már nem Ács Tamás, hanem Popriscsin. Testtartása, tekintete Popriscsiné, az alázatos kisemberé. Hív minket az „ülésre” és átszalad a másik lépcsõn, kiáltozik a hivatalsegédnek, tintát kér – igen, Szentpéterváron vagyunk már, sietünk az ülésre, ahol megelevenedik egy hivatalnok megaláztatása.
Díszletek, átöltözés nélkül ábrázolja az õrület fokozatait, pantomimes eszközei meggyõzõek.
A Magyar Elektra c. elõadásban Orestesként láttam, egy kiváló közösségi produkcióban. Tehetsége itt is kiragyogott.
Ács Tamás színészi pályája számomra azt bizonyítja, elõnyös lehet az is, ha valaki nem az iskolapadban tanulta a színészetet és a rendezést, és nem kötik konvenciók.
"Hiszem, hogy a monitorok által lekicsinyített világban a színháznak is van létjogosultsága, és vallom, hogy a színház a 21.század hajnalán is utat mutat, gazdagít, példával jár elöl." (Ács Tamás, 2006)
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások