Bírósági tárgyaláson vagyunk. A bíráknak el kell dönteniük, halálra ítélik-e Szókratészt, mert földalatti és égi jelenségeket kutat, magát bölcsnek vallja és jogtalanul oktat, tanít – a romlásba viszi az ifjúságot.

Szókratész az utolsó szó jogán az igazságot igyekszik felfedni: a világ megismerésére törekvő vágynak, a tudásra való éhségnek a szükségességét hirdeti. Mert mi Szókratész valódi bűne? Hogy szembe mert fordulni az addigi tanokkal, a dogmákkal, és nagyobb magasságokban az igazságot kutatja. Ezért az igazságért aztán meghalni is kész. A színpadon az igazság csatája zajlik az érdekkel és csomagolóanyagával, az ősi törvénnyel szemben. Az igazság elbukik, hiába a védőbeszéd. De vajon ki jár jobban?