Megszólalt egy sebész a HBO Max kórházas sorozatának hitelességéről, elképesztő dolgokat mondott

Az HBO Max sikersorozata hűen adja vissza az egészségügyi dolgozók mentális megterhelését.

Amikor a Vészhelyzet Pittsburghben megérkezett a streamingre, az alkotók – köztük a veterán Noah Wyle és John Wells – egyfajta szerelmes levelet ígértek az orvosoknak és ápolóknak. A jelek szerint a küldetés teljesítve: dr. Mary Siki sebészrezidens – aki egyébként a pittsburghi egyetemen végzett – elmondta, hogy klinikai évei alatt kifejezetten nehezére esett nézni a szériát, mert úgy érezte, mintha hazaérve is bent maradt volna a kórházban. Az orvos szerint a sorozat legfőbb erénye nem is feltétlenül a véres eljárások precizitása, hanem az az érzelmi „rekeszelés”, amit a szakma megkövetel.

„Azt a mentális terhet mutatják be, amit a munka ró rád, és azt a fokú érzelmi elkülönítést, ami a betegek ellátásához szükséges. Gyakran életük egyik legrosszabb napján találkozol a páciensekkel, akik elvárják, hogy a legjobbat nyújtsd. Így bármi is történik a magánéletedben a kórház falain kívül, úgy kell dolgoznod, mintha az nem is létezne. Emellett folyamatosan egyik betegtől a másikig kell haladnod, és gyakran nincs időd feldolgozni a velük kapcsolatos eseményeket a váltások között.”

Bődületes nézettséggel zárt a Vészhelyzet Pittsburghben második évada

Noah Wyle kórházsorozata az HBO egyik legnagyobb dobásává vált.

Jó tudni

Dr. Siki szerint sok minden, amit dr. Yolanda Garcia (Alexandra Metz) sebészrezidens csinál a sorozatban, meglehetősen pontos. „Általános sebészrezidensként konzultánsok vagyunk a sürgősségin. Ez azt jelenti, hogy pontosan úgy, ahogy dr. Garcia, mi sem az elsődleges ellátói vagyunk a betegeknek, hanem azért hívnak minket, hogy értékeljük a pácienseket sebészeti betegségek vagy traumák szempontjából.”

Ahogy azt a sorozatban is látjuk, semmi sem nevezhető tipikusnak egy 12 órás műszakban a sürgősségin.

„Az ország egyik legnagyobb kórházának rendkívül forgalmas, 1-es szintű traumaközpontjában dolgozunk, így a betegségek széles skálájával találkozunk. Minden 1-es és 2-es szintű trauma érkezésekor jelen vagyunk, részt veszünk a betegek kezdeti állapotfelmérésében és újraélesztésében, elvégezve bizonyos beavatkozásokat, ha szükséges, például mellkasi csövezést, illetve centrális vénás és artériás katéterezést.”

Kórházsorozatok és a valóság: azért izgalmas a vér és a fájdalom a képernyőn, mert nem velünk történik meg

Hasznosak vagy veszélyesek ezek a szériák? – konferencia az Uzsoki Utcai Kórházban, a Fogjunk Össze az Egészségügyért Alapítvány szervezésében.

Tovább

Ami a sorozatban látott hektikus tempót illeti, dr. Siki szerint az is meglehetősen hiteles, ahogy az is, hogy az olyan karakterek, mint a Noah Wyle által alakított Dr. Michael „Robby” Robinavitch, gyakran túlóráznak. „Nem ritka, hogy a műszakunk lejárta után még 1-2 órát bent maradunk, hogy befejezzük, amit elkezdtünk, és biztosítsuk a zökkenőmentes betegátadást a következő csapatnak” – mondta, felidézve a nappali és éjszakai műszakok közötti váltást a szériában.

Bár a sorozat büszke az orvosszakmai hitelességre, dr. Siki azért talált néhány „tévés” túlzást is. Elmondása szerint a sebészek – mint a filmbéli Dr. Yolanda Garcia – a valóságban közel sem olyan érzéketlenek vagy gonoszak, mint ahogy azt a dramaturgia sokszor megköveteli. Szintén a fikció számlájára írható, hogy az orvostanhallgatók, például Victoria Javadi, soha nem hozhatnának önálló döntéseket vagy végezhetnének invazív beavatkozásokat felügyelet nélkül.

A szakember szerint a sorozat tűpontosan ábrázolja a „többet kevesebből” elvét, ami a jelenlegi egészségügyi rendszert jellemzi. Dr. Siki reméli, hogy a nézők a képernyőn keresztül végre megérthetik: az orvosok is emberek, akiket ugyanúgy korlátoznak a szűkös erőforrások és a feszített tempó.