(Gogol)
Melyik arcunk néz ránk a tükörből, ha nyeregben érezzük magunkat, s melyik, ha egy nagyobb erővel szembekerülve ráérzünk emberi kicsinységünkre? S milyen érvényes válaszokat adhatunk, amikor az a nagyobb erő elszámolásra hív bennünket? Gogol A revizor című szatírájában - amelyet Puskin ötletéből 1836-ban írt - csupa olyan figurát mutat fel, akik az elszámoltatástól való félelmükben saját addigi bűneiket újabb bűnök elkövetésével igyekeznek palástolni. A korrupció újabb korrupciót szül, roggyant gerincek törnek ketté a menekülés reményében vállalt szolgalét és gazsulálás terhétől. "Csak megúszni, mindenáron" - ez a legfőbb cél. S amikor kiderül, hogy a felsőbbség letéteményesének gondolt ember éppolyan szélhámos, mint ők maguk, akkor a szégyen és a tehetetlen düh már egyszerre munkálkodik az emberben. És a valódi "revizor" még csak ezután érkezik... Mi pedig Gogol kisszerű alakjainak tulajdonképpen tragikus sorsán kacagunk fülig érő szájjal. És ha magunkba nézünk?
A(z) Soproni Petőfi Színház előadása
Hozzászólások