Kárókatonák

színpadi játék, 2 felvonás, magyar, 2006.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Néhány kamasz felhőtlen mindennapjaiba a nyári szünidő békés semmittevésébe egy új jövevény csöppen, akiről csakhamar kiderül, hogy a változás szelét hozta magával. A szabadság szenvedélye a mindenkinél csenevészebb fiút (Burai) olyan hatalommal ruházza fel, melynek segítségével elérhetetlennek tűnő célokat tűz a csapat elé, és minden újdonsült barátja tekintetét egy szebb jövő felé fordítja. Nem lankadó hitével még a gyerekek egyetlen megértő társát, Gergiánt, a környék álmodozó lelkű vadőrét is messze túlszárnyalja. Új és új terveket sző, lelkes elragadottsággal veti bele magát a megkeseredett Ságival való küzdelembe, tettrekészsége pedig a múlt sötét árnyait is megtöri. A felnőtté válás története felejthetetlenné válik. Burai J. majdnem álmodozva mondta: "Minden ingoványban van egy láthatatlan út. Ez az út általában egy szárazdombra vezet (...) Ezt az utat kell megtalálni, akkor az ember biztonságosan eljut arra a száraz dombra; elmegy oda, amikor akar, és addig marad, ameddig akar. Senki sem férkőzhet a közelébe, senki sem háborgathatja. Képzeljétek el!"
Gion Nándor A kárókatonák még nem jöttek vissza című regénye olyan adaptációban kerül a néző elé, amely a regény saját környezetét az általános emberi értékek mindenkori színterévé avatja, hogy általa olyan történet születhessen, amiben mindannyian visszatalálhatunk valamikori álmainkhoz - elvégre ki ne akarta volna megváltoztatni maga körül a világot azért, hogy abban igazi otthonára leljen? Kinek ne lettek volna világmegváltó tervei, melyekért bármit feláldozott volna? Csak aztán hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy belenézni a világ szemébe nem más, mint az az ébredés, ami után csak az elmúlás kínzó érzése marad.

A(z) Forrás Színházi Műhely előadása

Stáblista

Hozzászólások