Kantáták német nyelven, magyar és angol felirattal.

Johann Sebastian Bach ugyan operát nem írt, életművének vokális részét áthatja a dramaturgia mély ismerete és különleges érzéke. Annyira kifinomultan zenésíti meg, sőt jelenetezi a kottafüzet öt vonalán a szövegeket, néha kettős keresztekből szőtt kottaképi hálója a kereszthordozás sóhajmotívumaival oly különlegesen finom, hogy előadásuk nagy díszletek közt, hatalmas terekben nehezen érvényesülne. Az Opera mégis törekszik a műfaji határok kitágítására, s ez újabb izgalmas kísérletben ölt testet. A Keresztény Évad alkalmat nyújt arra, hogy a tavalyi, világi Bach-kantátákból szemezgető kollázsnak most elkészüljön a párdarabja is: egy olyan előadás, amely a nagy, basszushangra írott Krisztus-kantátákat ruházza fel az összművészet többletlehetőségeivel. A Keresztkantáták esetében három nagy mű adja a zenei szövetet: az Ich will den Kreuzstab gerne tragen (BWV 56) és az Ich habe genug (BWV 82) egésze, valamint a Christ lag in Todesbanden (BWV 4) részletei. Az egyetlen szólista mint főszereplő három szerepben jelenik meg, amelyek a keresztfa okán tartoznak össze, habár a kantáták liturgikus ideje különböző. A Bach-performansz Horváth Csaba rendezőkoreográfus 2005-ben alapított Forte Társulatával együttműködésben valósul meg. Előadásaikban a társművészetek is lényegi szerephez jutnak, miközben a testekkel, hangokkal, tánccal, zenével és szöveggel egy új homogén nyelvet valósítanak meg az újrafogalmazott fizikai színházi műfaj keretein belül. A kantáták Lackfi János költő friss magyar szövegével csendülnek fel. Általuk jön létre ezúttal e műfaji határokon átívelő Bach-est az Eiffel Műhelyházban.