Pekingi opera, Akrobata-számok, Hagyományos kínai zene és néptánc
A színház Kínában mindig is közkedvelt volt, bár nem sorolták a művészetek közé. Kínában egészen a múlt század végéig csak a költészet és az esszéírás (s a hozzájuk kapcsolódó kalligráfia) számított művészetnek, minden más, így a regényirodalom és a színház is a szórakoztatóiparhoz, illetve az iparosmesterségek közé tartozott. Éppen emiatt igen alacsony volt a színészek társadalmi státusa. Beszédes példa erre, hogy az egyébként nyitott mandarinvizsgákra (amelyek sikeres letétele után a vizsgázó hivatali állást vállalhatott az államapparátusban) nem jelentkezhetett az, akinek ősei között kereskedő, rendőr, mészáros, prostituált vagy színész akadt.
A kínai színház legkorábbi formájában sokkal inkább emlékeztetett az európai vaudeville-ra, mint a mai fogalmaink szerinti színházra, azaz a legkülönbözőbb műsorszámok helyet kaptak benne. A kardnyelők és állathangutánzók mutatványai között kerül sor arra, hogy előadók megjelenítettek történeteket a színpadon. Ebben mindig központi szerepet játszott a zene és az akrobatika. Nyelvezete a nagyközönség nyelve volt, amely szerkesztésében és szóhasználatában gyökeresen különbözött a kiművelt írott stílustól, és a színház már csak ezért sem tudott évszázadokig a művészet rangjára vergődni. Népszerűségben viszont nem szenvedett hiányt. A 13-14. századra a történeteket egységes, területenként más-más felépítésű drámai keretbe foglalták, felvonásokba tördelték és lejegyezték - hol csak vázlatos útmutatóul, hol kitanult igényességgel. Ekkortól kezdve a színház története a különböző zenei stílusok, a hangszerhasználat, az improvizáció mértéke és hasonló tényezők alapján szakaszolódik, de a színház összetett, énekes-mozgásos jellege végig megmarad.
A darabok témája szinte kivétel nélkül legendákban gyökerezik. A taoizmus sokszereplős, varázslatokkal átszőtt világa és az egész történelmi mondakör bőven juttatott történeteket a színháznak. A színpadon szép számmal találunk démonokat és isteneket, ősi korok talán soha nem létezett nagy alakjait és mellettük természetesen a mindennapi élet apró figuráit.
/Révész Ágota/
A(z) Thália Színház előadása
Hozzászólások