Klamm háborúja

előadás, 2009.
+ 2 kép

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Egy osztály levélben tudatja némettanárával, Klamm tanár úrral, hogy őt tartják felelősnek az érettségi előtt öngyilkosságot elkövető iskolatársuk haláláért. Hadüzenetükben teljes ellenállást, igazi passzív rezisztenciát hirdetnek. Klamm megpróbál a normális iskolai keretek között tovább tanítani, ám ebben az osztályban ez már nem lehetséges. Majd ő is meghirdeti saját háborúját, immár az egész iskola, valamennyi kollégája és az igazgató ellen. Jelenetről jelenetre foszlik le az elvárásoknak megfelelő viselkedés és modor hősünkről, aki végképp elveszítve a talajt lába alól, olyan tabukat is néven nevez, melyek az iskolai konvenciók alapjait kérdőjelezik meg.

A dráma nem monológ, hanem egy dialógus a tanár és a diákok között, ahol minden indirekt módon derül ki. Az osztály szerepét tulajdonképpen a nézők "játsszák". Klamm a legkülönbözőbb módszerekkel próbálkozva arra szertné bírni a diákokat, hogy felejtsék el ezt a látszólagos összefüggést az öngyilkos lány és a megérdemelt osztályzat között. A háborúban fellelhető minden eszközzel próbálkozik.

Az osztály nem válaszol semmire, nem kommunikálnak a tanárral, nem tanulnak, és minden szinten bojkottálják. Ezt a szerepet a nézők tökéletesen játsszák. Hallgatással felelnek a tanár kérdéseire, kijelentéseire, fenyegetéseire ? Klamm éppen ettől a tüntetéstől csavarodik be. A tanár folyamatosan kommunikálni akar: először megpróbálja lesöpörni a lázadást, aztán megpróbálja maga mellé állítani a gyerekeket, és egyéb technikákkal egyezségre bírni őket. Fenyeget. Támad. Megaláz. Egyezséget keres. Árulóvá lesz. Megalázkodik. Elesik...!!??

A diákoknak szóló színházi műfaj iskolákban, osztálytermekben szembesíti a tanulókat azokkal a sajátos problémákkal, melyekkel a mindennapi iskolai élet során találkoznak. Szórakoztatva, elgondolkoztatva segít fejleszteni a tizenévesek kommunikációs-, konfliktuskezelő- és empatikus készségét, valamint a színházi élmény jobb megértését, feldolgozását.

Ennek az előadásnak a "díszletét" a helyszín vagyis a környező valóság képezi. A klasszikus színész-közönség viszony eleve megbomlik a játék- és a nézőtér összeolvadásával. A tantermi közeg azonban, amelyben - ellentétben a színházzal - a nézők érezhetik otthon magukat, még inkább olyan megnyilvánulásokat válthat ki a tanulókból, melyek a "vendégül látott" színész spontaneitását, improvizációs képességeit teszik próbára.

A osztálytermi színházi előadás nem drámafoglalkozás, nem tornatermekben turnézó utazószínház vagy "rendhagyó irodalomóra", de nem is dramatikus osztályfőnöki óra. A műfaji meghatározás olyan előadásra utal, melyben a drámai hatást fokozza, hogy a "sűrített valóság", vagyis a fikció valódi helyszínen kerül bemutatásra.

Kai Hensel kortárs német drámaíró monodrámája 2002-ben megkapta a Német Ifjúsági Színházi díjat.

A(z) Szigligeti Színház előadása

Bemutató időpontja:

2009. november 16., Szigligeti Színház

Stáblista

Alkotók

Hozzászólások