Valljuk be őszintén: mi is kinevetjük a Búsképű Lovagot, szánakozunk rajta - mégis szívünkbe zárjuk. Nem tudunk rá haragudni, bármit csinál, mert ő meri vállalni helyettünk is szívünk mélyén megbúvó álmainkat, vállalni a gyanútlan, naiv és tiszta harcot a Rosszal, ő az, aki a gúnykacajon át is harcol elképzelt igazáért, a Szépségért és az Erényért. Cervantes regényében megörökítette az örök álmodozót, a szélmalmokkal harcolót. A történet musical változatában a szerzők az írót, Cervantest is megelevenítik: ő kíséri végig La Mancha Lovagját kalandjain úgy, hogy saját maga "bújik be" Don Quijote bőrébe. Egy személyben ketten járják végig az álmok, a hősi erények, a szerelem és megaláztatás útját a halálig. De Don Quijote nem halhat meg, az ember álmok és célok nélkül nem élhet, s mint ahogy a kis cseléd, Aldonza szívében megfogannak a Búsképű lovag álmai, mi is úgy rejtjük szívünk mélyén az örök Don Quijotét.
Miguel de Cervantes (1547-1616) spanyol író kalandos élete során megsebesült a lepantói csatában, Algírban a mórok fogságába esett. Szegény adószedőként élt, faluról falura járva. Fő műve, Az elmés és nemes Don Quijote de la Mancha alakjai eredetileg a lovagregények paródiájaként születtek meg, de önmaguk fölé nőttek. Don Quijote, az álmodozó, magát egy nemesebb lovagvilágba képzelő kisnemes, aki minden jó ügyért kész síkra szállni, még ha eleve vesztes is - és fegyverhordozója, aki tökéletes ellentéte földhözragadtságával - örök szimbólumként maradt reánk. Cervantes híres regényén kívül írt novellákat is, amelyeket összegyűjtve Novelas ejemplares összefoglaló címmel adott ki. Ezeknek a novelláknak mindegyike erkölcsi példázatokat rejt magába.
Bemutató időpontja: 2007. június 22., Bakáts téri Szabadtéri Színpad
A(z) Líceum udvar előadása
Hozzászólások