A Lady Sarashina - írta a lyoni előadás egyik kritikusa - homogén egésznek tűnik, ugyanakkor Eötvös minden jelenetet saját, finom mívű hangruhába öltöztet. Nagyszerűen keveri a színeket, visszafogott érzékiséget teremt. A zenei gesztusok nyomán akár a japán zenére is gondolhatnánk néha, ám a Lady Sarashina hangzásvilága sosem felületesen egzotikus, hanem mélyebb szinten kapcsolódik a japán zene és színház nyugalmához. Ahogyan Eötvös egy éve Luzernben mondta, lehetőleg tiszta zenét akart írni, "olyan tisztát, mint a természet". A zene - így egy másik kritikus - már-már túl finom, a hallgató egy nagyon törékeny hangzás- és érzelemvilágba lép. Miként Eötvös korábbi darab, a Lady Sarashina is kamarazenei módon áttetsző, éteri, éppen távolságtartó, mégis erős expresszivitásában csaknem üvegszerű kompozíció. "Az elragadó hangszerelés megmutatja, mi áll igazából a zeneszerző érdeklődésének középpontjában. A mesteri színek, árnyalatok és finom hanghatások, az eső apró dobolásától a szelet megszólalásig idéző hangzásig folyamatos gyönyörűséget szereznek a fülnek."
A(z) Zeneakadémia előadása
Hozzászólások