A Villik olyan menyasszonyok, akik házasságkötésük előtt hunytak el. Ezek a szegény teremtések nem nyugodhatnak békében. Halott szívükben és halott lábaikban még egyre él a táncolhatnék, amelyet életükben nem elégíthettek ki. Éjfélkor ezért kikelnek sírjukból, csapatba gyűlnek az utakon, és jaj annak a fiatalembernek, akivel összetalálkoznak! Táncolnia kell velük, körbeveszik féktelen őrjöngéssel, és ő táncol, megállás nélkül, míg holtan nem rogy össze.
Miért hat ránk művészi erejével ma is? Talán mert újból zaklatott időben élünk? Mert sok minden irritálja az embereket csakúgy, mint annak idején? A romantika mindenkor időszerű, mert időtlen szépséget áraszt.
A(z) Nemzeti Táncszínház előadása
Hozzászólások