"Egyedül éltem szabad magányban, megbékélt elvonultságban, célok és vágyak nélkül, alig-alig felkavarva az évek hordalékát, melyeket magammal sodortam. Nem zavart meg semmi, nem zavart már semmi, napjaim mindegyike önmaga zárt burka volt (...) aztán felkelt és elment, és én ismét magamra maradtam, beborított az éjszaka, átmostak idegen álmok. Én pedig darabjaimra hullottam szét és hallgattam darabkáim elveszett sírását. Túljutottam időn és tereken, magam voltam, magára hagytam éhségem, szomjam, és már senkinek sem hiányoztam, magamnak sem hiányoztam. Nem zaklattak érző szívek, szíves kezek, szabad voltam és magamban teljes."
A(z) MU Színház előadása
Hozzászólások