Liliomfi

vígjáték, magyar, 2012.

Értékelés:

16 szavazatból
Szerinted?

A magyar színjátszás hőskorát idéző történetben Szilvai professzor titokban nevelt gyámleányát, Mariskát, fiához akarja adni. A fiú közben, mint istenadta tehetségű vándorszínész, Liliomfi néven sikert sikerre halmoz, és Mariskával a mindenható kifürkészhetetlen akaratából egymásba szeretnek. Ezt az égieknek köszönhető hepiendszerű kezdetet vajon mennyire bonyolíthatják meg a földhözragadt földiek? Vajh mily és főleg mennyi cselszövés és ármány kell ahhoz, hogy az ember az istenek akaratával szembeszegülve elérje azt, amit az istenek elrendeltek neki?

A(z) Örkény István Színház előadása

Bemutató időpontja:

2012. október 5., Örkény István Színház

Stáblista

Szereplők

Szilvai Tódor (oktató)
Kamilla kisasszony
Mariska (árva, növendéke)
Szellemfi
Kányai (fogadós)
Erzsi (leánya)
Gyuri (pincér)
Schwartz (fogadós Pestről)
Schwartz Adolf (pesti fogadós fia)
Kányai szomszédasszonya
Örök beugró

Hozzászólások

10/10
rigoperl 2012 nov. 26. - 23:49:36 10/10
Fergeteges vígjáték. Csak ajánlani tudom!
4/10
elszabó 2012 nov. 23. - 12:32:58 4/10
A megözvegyült Szilvai professzor a gyámsága alá tartozó unokaöccséhez feleségül szánja titokban nevelt gyámleányát, Mariskát. A fiú közben Liliomfi néven vándorszínész, és meghódítja Mariska szívét. A barát és színésztárs, Szellemfi megtéveszti Szilvait, Liliomfinak adva ki magát. A professzor ellenzi a házasságot a színésszel, Liliomfi pedig azt hiszi, hogy a nagybátyja akarja elvenni Mariskát. Egy másik, a társadalmi különbségek miatt reménytelennek látszó szerelem (Gyuri, a pincér és Erzsi, a gazdag Kányai fogadós lánya) története is összefonódik Liliomfi és Mariska sorsával.
Nemes szándék az 1849-ben írt népszínmû aktualizálása és színpadra állítása, ám a népszínmû akkor is ripacs mûfaj volt, és aktualizálva is az marad, a jó színészi teljesítmények ellenére is. Persze tudom, az operettnek is vannak rajongói. Ám mindez kedvec színházamtól?
9/10
FElepHánt 2012 okt. 12. - 14:54:46 9/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www toptipp.hu

LILIOMFI Mohácsi János Örkény István Színház
Khell Zsolt díszletében a szereplõk az ablakon ugrálnak be, átjárnak a falakon, könnyedén kapaszkodnak fel a mennyezetre. A vénlány Kamilla, Für Anikó és a karcos humorú Szellemfi, Máthé Zsolt egészséges lendülettel indítja a magyar színjátszás, a társulat és Mohácsi István által korszerûvé szövegesített alapmûvét. Halványabb az ifjú szerelmespár, a címszereplõ Polgár Csaba garabonciás vagabund helyett, szinte entellektüel, racionalitása ellentétes mókás ravaszkodásaival. Már elsõ jelenetében merõben új arcát mutatja
Gálffi László, kötetlen komédiázását agitatív gesztusrendszer gazdagítja. Szuggesztív különlegessége jócskán megnöveli Szandtner Anna szerepét, pihentetõ szépségû, lírai jelenete átmeneti megnyugvás a végsõ veszett forgatagban.

Remete Krisztina ruhái most a kor bútorhuzatainak szálkás mintáit idézik, a gyakran feltûnõ Murányi Márta és Szathmári Judit varázsos vokálja adja a szikrázó dialógok hátterét. Mert iszonyatos intenzitással pereg a nyelv, csattognak az élcek, robban a poén, - Baksa Imre tömör színpadi jelenléte azonban azt bizonyítja, hogy egyetlen szónak is lehet tonnányi súlya...
Mohácsi János kiérlelt munkamódszerének újabb sikere az együttes összmunkája, amely az utolsó pillanatig tartó, újabb és újabb elemeket beépítõ alkotómunka ellenére, imponáló összeforrottsággal mûködik. A második felvonás kocsmajelenetében csúcsra pörög a fantázia, egymásra licitáló duettek bukkannak fel. A fiát színésznek álmodó Schwartz úr, Epres Attila és az ellenállhatatlan mamlasz Ficza István után, a fogadós lányának és pincérének kettõse, Takács Nóra Diána és Vajda Milán a karakterformálás virtuózaiként futtatják csúcsra a humort.
Rozs Tamás csellója mellett a cimbalmos cigány kelti a legnagyobb feltûnést. Persze, hiszen Némedi Árpád ördögi futamai a bujkáló Petõfit rejtik, új reményt sugallva a barguzini ábrándoknak. A csavaros fordulatok egyre fokozódó tempóban sorjáznak, jó lenne kicsit fékezni, a publikum már alig tudja felfogni a történéseket. Ez sem fog ki azonban Szilvai Tódor professzoron: az élete legjobbját nyújtó Gálffi László viharzó komikumával ejt ámulatba, minden túlzást elkerülve, a legnemesebb vígjátéki hagyományok szellemében építi fel figuráját, egészen a feledhetetlen "hat zöld macska"-monológig.
Kovács Márton végig ott hegedül a színpadon, finálé-zenéjének tapsos tuttijában a verbunkos kocsma-nóta vegyül Mozart bordalába, Don Giovanni és Dankó Pista tombol káprázatos szimbiózisban: zeneszerzõi bravúr, koronája a fantasztikus produkciónak.