"Az eső esik, a szél fú, mi éppen nem tolongunk, nem gyilkoljuk egymást, hát merre egy kis disznóság, nincs semmi, tehát iszunk, és sehol egy nő, aki még nincs megrontva, akit tehát meg lehetne... Lukrécia hatalmas aranykanapéján ül meztelen háttal és vár, és vágyakozik és szeret és hű... Szereti a férjét, nahát. Szereti önmagát. Nem néz tévét, nem olvas Cosmopolitant, se Financial Times-t, nincs pszichiátere. A világ háborúban áll. Lukrécia békében van. Ezért kell meghalnia. Ragaszkodik a békéhez." Telihay Péter
A(z) Szegedi Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások