A köztük kialakult szimpátiák és ellenérzések a lassúdan felbukkanó konfliktusok során egyik pillanatról a másikra alakulnak át barátsággá vagy viszállyá. A helyzet ingatag, a legkisebb részlet is fontos, a legapróbb mozdulat is végzetes lehet. Ami biztos: valaki megnyomta a vészcsengőt, aztán Kuvasz elkezdett lövöldözni. Miért? A zsaruk abban a pillanatban megjelentek. Honnan, hogyan? Pincsi szerint spicli van közöttük. Lehetséges? Hol a pénz? Miért nincs itt a főnök? Mi lesz Vizslával, akit hasba lőttek? Ha nem kerül kórházba, meghal. E kérdések, működtetik az előadás első szintjét. A lényegi kérdések azonban nem mindig hangoznak el. Az idő előrehaladtával egyre több a hulla, s egyre kevesebb a józan ész. Nem tudják, nem merik kimondani, amit igazán ki kellene, csak a feszültség vibrálásából, a szemek villanásából sejthető, hogy ki, hogyan próbál tisztán látni. Ki kinek akar és tud hinni? Kiben lehet megbízni, egyáltalán hol van a bizalom határa, s honnan kezdődik az agyakat egyre inkább elborító téboly? Megúszható-e a bukás, vagy mindannyiuk sorsa a pusztulás? A cselekmény időbeli előre- és visszaugrások mentén bomlik ki. A jelenetek a szereplők történeteit és az elszúrt akciót követő szó-, majd pisztolypárbajt dolgozzák fel, s a végén minden kérdés válaszra talál.
A(z) Merlin előadása
Hozzászólások