Bornemissza Péter, református prédikátor 1558-ban fordította le Szophoklész tragédiáját, melyet egyben át is dolgozott. Az ő változata két új alakkal bővült: Orestes tanítómesterével és az élősködő Parasitussal. Mindketten jelentős szerepet kapnak a magyar néptánc mozgáskincséből építkező egyrészes táncszínházi produkcióban.
A helység kalapácsa:
Petőfi Sándor "hőskölteménye" az 1844-ben íródott eposzparódia valóságos néptánc-bohózatként születik most újjá. A széles tenyerű Fejenagy és Szemérmetes Erzsók viszontagságos csapszéki szerelmének bimbózása, s a csalánverte falu népének ármánykodása sokféle zenei és táncos tréfa, mulatság alapjául szolgál.
A(z) Nemzeti Táncszínház előadása
Hozzászólások