Október végén Szentendrén, Ivancsics Ilonáék bérletes elõadásaként láthatta a nagyérdemû a komáromi Jókai Színház ezen elõadását, majd novemberben a József Attila Színház mûsorán is szerepelt - ahol mostanra komoly hagyománya lett a határon túli magyar társulatok vendégül látásának, ami igen örvendetes és megsüvegelendõ. Én a József Attila Színházban láttam, s örömmel konstatáltam, hogy a társulat több jeles tagja (pl. Nemcsák Károly, Újréti László) is megtekinti a darabot. (Az pedig külön érdekességet jelentett, hogy a polgármestert az a Méhes László alakította, aki korábban a József Attila Színház igazgatója is volt.) Azóta egy kedvezõ kritikát is találtam a darabról/elõadásról: petovariagnesszinikritika.wordpress.com/2013/11/08/tasnadi-istvan-magyar-zombi A sok pozitívum mellett viszont két gondolat makacsul bánt engemet. Az egyik a darabbal kapcsolatos. Ezt nem részletezem, mert hatalmas SPOILER lenne (a vége nekem sehogy se tetszik). A másik viszont önmagán túlmutató jelentõségûnek tûnik. Egyre inkább arra gondolok, aminek a szele már a komáromiak egy korábbi elõadása kapcsán is megcsapott (A revizor címû elõadásukhoz írt itteni hozzászólásomban olvasható az erre vonatkozó utalás), nevezetesen, hogy a kelleténél jobban igazodnak a pesti "mainstream" irányvonalhoz a határon túliak, ahelyett, hogy saját karakterüket õriznék/építenék. Pedig Alabán Ferenc felvidéki (!) író szavaival: "Az esztétikai, irodalmi, erkölcsi egyediségek, sajátosságok és különlegességek akkor lehetnek távlatosak, ha többlettartalomként - értékként kapcsolódnak a magyar szellemi örökség egészéhez, ha nem elvárásoknak eleget téve adják fel önbecsülésüket és változnak át külsõ ízlések és esztétikai elképzelések szerint."
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások