Volt egyszer egy drámaírónk, Füst Milán: a huszadik század nagy látnokai közé tartozott, félelmetes életművet hagyott hátra, megújította a színházi nyelvet, és olyan élességgel adott számot az emberi természetről, hogy korának ízlése nem is tudott vele mit kezdeni. És történt egyszer, hogy ez a dühös próféta bohózat írására ragadtatta magát: vígjátékot írt a vezérigazgatóról, a szegény könyvelőről és a gépírókisasszonyról, akibe mindenki szerelmes... Be akarta bizonyítani, hogy képes ő a kor ízlése szerint is darabot írni. A Máli néni azóta számtalan sikerszériát futott be a magyar színpadokon, de rácáfol szerzőjének eredeti elképzelésére: nem tucat-bohózat született. A Máli néni olyan őrült, mint maga az élet, csupa költészet, abszurditás és szenvedély, hősei egyszerre titokzatosak és szeretnivalók; szertelen, pofátlan és bonyolult, különös poézissel idéz meg egy azóta elsüllyedt kort és életmódot, és összeomlástól boldogságig szárnyal (meg vissza): mint az élet, amit élünk.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások