A rendszerváltozástól érintetlenül hagyott világnak látszik az a létezési tér és mód, amit a szerző rendkívül erőteljes nyelvi eszközökkel idéz meg. A budapesti lepusztult bérházakban egymáshoz hasonultan, egymás túszaiként élő lepusztult lakók sorsán a politikai változás nem sokat változtatott. Erre utal a szerzői instrukció első mondata is, mely szerint "Játszódik tegmanap - valamikor '86 és '94 között -, a magyar jelen félmúltjában". Tarján Tamás kritikus szerint "a Mauzóleum a totális dezillúzió színműve, amelyben a kiábrándultság okozói nem a szereplők és nem is a lepusztult helyszín, hanem a kor és az ideológia: ötven, a világtörténelemtől - és a magyar történelemtől - elragadott esztendő."
A(z) Szigligeti Színház előadása
Hozzászólások