Mesél a bécsi erdő

Ödön von Horváth darabjának alapmotívuma a butaság mint fő emberi tulajdonság. Ez határozza meg a történet minden fordulatát, a szereplők létezését. Egoizmus, naívság, nagyravágyás, önimádat, mind a butaságot hozzák felszínre. Az első utalás a butaságra már a darab mottójában megtalálható: "Semmi sem kelti bennünk annyira a végtelenség érzetét mint a butaság." Érdekes emberi sorsok és sokszínű viszonyrendszerek, több megkeseredett szerelmi történet kusza találkozása jelenik meg, ebben az író által népszínjátéknak, általam tragikomédiának adaptált szövegben. A darabnak nincsenek hősei, csak áldozatok, akik a sok megalkuvás és baklövések miatt lépésről lépésre az elvesztik szem elől az élet értelmét, s megkeseredve várják a világvégét, ami Horváth darabjában a második világháború. A harmincas években bécsi családok piknikeznek az erdőben. Nemesek, kereskedők. Az idősek megkeseredtek a "nagy háborúban", de próbálnak úgy élni, mint azelőtt. Alfréd, az ifjú kalandor elhódít egy menyasszonyt és hirtelen döntéssel családot alapít. Aztán mégis meghátrál. Marianne, az ártatlan fiatal lány csalódottan eladja magát. A kedves papa, a Tündérkirálynak nevezett bababoltos, kitagadja sztriptíztáncosnak állt gyermekét. Oszkár, a lágyszívű hentes, alamuszi módon kivárja, amíg a lány kimért húsként a prédája lesz. A mama a jó erkölcs nevében csecsemőt gyilkol. A sportos egyetemista Kasselből (vagy Dessauból) nemsokára Hitler-ifjú lesz. Történik mindez a kedélyes Bécsben és környékén a boldog békeidők után, de történhetne akárhol és akármikor - a modell nem változott. Mindenki a maga módján küzd és kiderül, az úri báj mögött néha primitív állati ösztönök rejtőznek. Ez a mézes-mázos világ is ilyen: belül már romlott. A darab világa a Strauss keringőitől ittasult társadalmat mutatja be, a zene bűvöletében ünnepelnek minden hétköznapot, az alkohol társaságában. Elvesztették önbecsülésüket, és bohéméletük egyetlen öröme a bujaság. A humoros szituációk és intenzív tömegjelenetek mind-mind szórakozást jelenítenek meg, tehát a darab fele jókedélyű mulatozás. A páros jelenetek, szerelmi szálak pedig a darab mélységeit, az eszeveszett énkeresés témáját járják körül, sok izgalmas, kihívó ajánlatot kínálva színésznek, rendezőnek. Az én bécsi erdőm von Horváth szövegének adaptálása, de megőrizve a darab gerincét, mindössze szerepösszevonások, tömegjelenetek más közegben való megjelenítése szerepel, és néha epikus némafilmek mesélik a szereplők életét egy más térben, mint a színházi tér. Az audiovizuális elemek a szöveg megelevenítését segítik, mert a sok helyszín és a tömegjelenetek nehézkesek. A népszínmű stílusú pillanatképek érdekes megoldást igényelnek, úgy, hogy a darab páros jelenetei tudjanak elmélyülni, ellenpontjai lenni egy hangoskodó, mulatozó világnak. A megfelelő látványt, s beleértve a filmeket is, két darab projektorral lehetne megoldani, ezzel a díszlet nagy része és a helyszínváltoztatások is megoldódnának. Itt még megjegyzem, hogy a rövidfilmek nem kerülnek sem plusz idő, sem plusz költségbe. A természetben levő helyszíneken, a társulat tagjaival a próbafolyamat alatt leforgatott filmanyagról van szó. A darab lehetőséget ad egy olyan tragikomédia megrendezésére, ami felhőtlenül indul, aztán folyamatosan elkeseredik, végül tragédiába torkollik: Marianne csecsemője meghal. Tulajdonképpen ő az egyetlen áldozat, a többiek folytatják életüket ott, ahol abbahagyták, de neki valami végleg megszakadt, elveszti hitét mindenben, neki jöhet a világvége. Az egyetlen kérdés ami marad a darab végén az, hogy mi lesz vele. Zakariás Zalán rendező

A(z) Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház előadása

Még nincs szavazat!

Bemutató időpontja:

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Még nincs szavazat!

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon