Egzisztencialista dráma humorral. 

Van, akit az icipici-állatodás tova-
Rángat, a pénz szaga keveset adó.
Van, aki az ide-oda hajtást félti,
A szívmély fáj, de az agya rohanó.
Van, akit a távoli csudaság-menedék
Idegenüléstől idemotivál.
Van, aki az eszmén folyton-folyvást
Idealizál, majd demoralizál.

Pagonyba át és Pagonyba be
Pagonyba mész, hát Pagony, na ne
Pagony megett és Pagony felett
Pagony ma vár már Pagony helyett

Nincs oka másra, ha józan az ember,
A jóra terel - mi a hely, hol a tét?
Versike mondja, de sanda a dallama,
Túl sok a rém, bekerít ez a lét.
Álmodva, feszülve, anyázva, szeretve,
Magasba’ lebegve esőt kapunk,
Riadva, merülve, egyéni közösbe
Kapaszkodunk, és itt ragadunk.

A(z) HöKöm Project előadása