A mikve rituális fürdő, ahol az ortodox zsidó nők megmerítkeznek, és ezáltal megtisztulva térnek vissza otthonukba, hogy teljesítsék házastársi kötelességüket. Ám a darabbéli asszonyok, miközben testileg lemeztelenednek egymás előtt, lelkük titkait gondosan óvják egymás elől. Hiszen kell-e, lehetséges-e megkérdőjeleznünk alapértékeket, alapigazságokat, ha mindenki más hisz bennük?

De ha a hit nevében éppen magáról az emberről, az emberségről feledkezünk meg? És egyáltalán létezik olyan ember, akinek minden tette, minden tulajdonsága, minden gondolata megfelel az elvárásoknak? Ha másokat megbélyegzünk, azzal el tudjuk magunkról terelni a figyelmet?

Lehetséges-e, kell-e, merünk-e lázadni a normák ellen, ha a közösséghez való tartozásunk éppen attól függ, betartjuk-e annak szabályait? Egy közösséget valóban csak a vakhit és mások kirekesztése tud összetartani és erőssé tenni? Téthelyzetben a félelem, a szabálykövetés, a megfelelni vágyás, vagy emberségünk, igazságérzetünk erősebb?

Hadar Galron színdarabja a humánum és a szabadságvágy drámája.

A(z) Jászai Mari Színház, Népház előadása