Különleges estével készül névadója születésének százharmincadik évfordulójára a Móricz Zsigmond Színház. Nem a hagyományos, "kitaposott" utat választja ismert és népszerű Móricz-színművek megjelenítésével - azt keresi, a mai kor, napjaink embere hogyan találhat utat, kulcsot, kapcsolódási pontot a móriczi életműhöz. Három neves kortárs író egy-egy Móricz elbeszélést, jellegzetes motívumot, témát formál színpadi játékká, melyet három különböző egyéniségű és gondolatvilágú rendező állít színpadra. Így a néző nem csupán ősbemutatót láthat ezen az estén - egyszerre mindjárt hármat is - de három különböző világot, felfogást, megközelítési módot is. Igen, Móricz ilyen is lehet, meg olyan is, meg amolyan is... egy és százféle. Mint minden igazi néző. Különleges találkozás(ok) tanúi lehetünk tehát: írók, korok, koncepciók, művészi látásmódok izgalmas, egyedi dialógusának, egybeolvadásának, ütközésének, egymásra hatásának - igazi jelen idejű műfaj, színpadi crossover születik, miközben a színpadon felidéződnek a móriczi életmű jellegzetes figurái éppúgy, mint a híres alkotó- és kortársak, vagy maga az író és családja, szűkebb környezete.
Teljesen szubjektív értékelés, de számomra ez volt az este leggyengébb darabja - és nem a színészi alakításokon múlott! Horváth László Attila, Puskás Tivadar, Szalma Noémi, Avass Attila és a többiek kiválóak voltak, maga a mû csúszott kicsit félre (mintha többet vállalt volna annál, amit meg lehet valósítani).
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások