A szerző egy száz évvel ezelőtti vadromantikus krimisorozatot használt forrásként, amely a maga korában lázba hozta a nagyvárosok népét. Nem volt népszerűbb hős akkoriban, mint Nick Carter, az amerikai detektívkirály.
Van egy régi szoba, sok ódivatú, furcsa tárggyal, van két férfi és egy nő. Képzeletükben kavarognak a ponyvatörténetek, a ponyvahősök, a ponyva-érzelmek - és a Játék egyszerre beindul. Az egyik férfiból kedvenc hőse, Nick Carter lesz, a másikból kedvenc gonosztevője, dr. Quartz. És a lány? Ő természetesen a világ leggyönyörűbb és legelvetemültebb vampjává válik. A szőnyeg a Csendes-óceánná változik, egy vihar "elsüllyeszti" a bútor-hajókat, végül kikötnek egy "paradicsomi szigeten"...
Az egész előadás nem más, mint egy fergeteges, eszeveszett játék, melynek egyetlen célja és értelme van: maga a Játék, ami azután hirtelen félbe szakad... A játéknak vége, most aztán tényleg vége. Az előadás végén talán megértjük, miért egy száz éve elmúlt játékdélutánt idéztünk fel a boldog békeidőkből...
A(z) Jászai Mari Színház, Népház előadása
Hozzászólások