A zene hatalmát középpontba állító Nagy Sándor ünnepe - amelynek szövege az egyházzene védőszentje, Szent Cecília napjára íródott 1697-ben - azért is különleges, mert hagyományos értelemben nincs cselekménye; lírikus és ünnepélyes számok sorozata. Nem oratórium, hanem óda, allegorikus kerettörténettel, amelyben Nagy Sándor és szeretője, Tha?s lakomát rendeznek egy általuk elfoglalt perzsa városban, Perszepoliszban. Az udvari zenész, Timotheus énekel, lantján játszik, különböző érzéseket ébresztve a rettenthetetlen hadvezérben, Nagy Sándorban, aki a zene hatalma alatt elhatározza, hogy bosszút áll elvesztett görög katonáiért, és felégeti a várost.
A Händel-életműben kiemelkedő jelentőségű ez a mű, ugyanis ennek 1736-os sikere után döntött úgy az ekkor már brit állampolgár zeneszerző, hogy szakít az itáliai operastílussal, és inkább az angol középosztályhoz közelebb álló, "könnyen fogyasztható" oratórium műfajt teljesíti ki. Ennek köszönhetően nemcsak a 18. században, hanem ma is nagyszerűen élvezhető muzsikája, a Händel-zene hatalma a 21. század emberét is bűvkörébe vonja.
A(z) Müpa előadása
Hozzászólások