Nővéreim, verselő asszonyok,
avagy
Mihály kérlek, ki volt ez a Flóra?

Egy költőnő ráírt egy lapra
Egy szép rajongó költeményt.
Megénekelt holdat és napfényt,
Szerelmet, hitet és reményt.

S amint megfordítá a lapot
A másik oldalán
Krumpli, káposzta s karbonádli:
Piaci számla volt talán.

“Ilonka szerette Flórát, élő valóságos szeretettel. A különös csak az, hogy olyasvalakit, akit sose látott, aki nő, és aki halott. A kutatás láza úgy elöntötte, mint maláriás láz, szenvedély lett ez, makacs vágyakkal és tűrhetetlen kíváncsisággal. Akkoriban úgy érezte, hogy nem élhet többé e mámor nélkül, e múltból felbukkanó öreg betűk, porló papír és avas nyomdafesték részegítő illata nélkül.” Koháry Sarolta ‘Flóra és Ilonka’ címmel regényt írt Majthényi Flóra, 19. századi költőnő és Török Sophie (Tanner Ilona), 20. századi költőnő irodalmi és magánéletének párhuzamairól.

"A rendhagyó irodalmi est során Török Sophie kutatásaira támaszkodva követjük a 19. századi, elfeledett nőírók hangjait.

Természetesen a kor híres férfi alakjai, mint Arany János, Gyulai Pál, később Ady Endre is méltatták az előkelő hölgyek kibontakozási kísérleteit, amelyek közül jó ízléssel válogatunk.

Zenés irodalmi est képekkel, felvételekkel és Önökkel."

Versidézet a leírásban: Tarnóczy Malvin: Költészet és próza