“Ping Ping: Minden pingvin egyforma. Ha egyet láttál, mindet láttad.
Galamb: De ez a pingvin kisebb lett.
Ping Ping: Mi pingvinek könnyen zsugorodunk.”
Réges-rég, egy messzi-messzi jégmezőn élt három pingvin. Jóban voltak, rosszban voltak, halat ettek, beszélgettek, unatkoztak, verekedtek, mindig hárman.
Aztán cseperegni kezd az eső… Első cseppjeivel megérkezik Galamb is, az égi üzenettel: a dolgok odáig fajultak, hogy a Teremtő most nyom egy resetet: özönvíz formájában tisztára mossa a földgolyót. A jó hír viszont, hogy Noé állatmentő bárkáján, amely pontban nyolckor kihajózik, minden állatfaj egy-egy párját megilleti két beszállójegy.
Igen ám, de a pingvinek hárman vannak! Mi legyen most? Kik jutnak fel, és ki maradjon lent? A harmadik vesszen oda? Egy belső hang azt mondja: ez mégse járja! Valamit tenni kell!
S a három totyogó pingvin fellázad az isteni terv ellen. Vagy érte épp?
Ulrich Hub kortárs ifjúsági darabja sok szeretettel, értőn, humorral járja körbe a barátság, a hűség, a belső morális iránytűnk meglétének kérdéseit.
A(z) Miskolci Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások