Az Octogon Ayn Rand 1943-ban megjelent, Az ősforrás című regényének színpadi adaptációja. Rand személyisége, életútja és életműve ellentmondásos, egyszerre bámulatos és ijesztő. Alissza Zinovjevna Rozenbaum 1926-ban, 21 évesen vándorolt ki Leningrádból az Egyesült Államokba, ahol Ayn Rand néven káprázatos írói karriert futott be. A Szovjetunió-beli kollektivizálásra a másik ideológiai szélsőséggel reagált: a parttalan individualizmus és egoizmus felmagasztalásával, a minden korlátozástól mentes kapitalizmus dicsőítésével, az altruizmus és a szociális felelősségvállalás megvetésével. De a regényben szó van idealizmusról, szabadságról, szakmai előmenetelről és egyéni boldogságról; opportunizmusról és egzisztenciális félelmekről, a tehetség és a középszer küzdelméről, a korlátlan hatalom gyakorlásának mechanizmusáról, a gátaktól mentes meggazdagodás jelenségéről, illetve az egyén és társadalom, az alkotó ember és a hatalom kiélezett ellentétéről is. Leginkább ezek a témák érdekeltek bennünket. A két építész versengése, akik más utakat választanak a boldoguláshoz. Az egyik oldalon Howard Roark áll, aki az újszerű ötleteivel és a különcségével állandó súrlódásban él környezetével, emberként is, építészként is lépten-nyomon megbotránkoztatja a világot; a másik oldalon egykori egyetemi társa, a simulékony Peter Keating, aki nagyrészt Roark ötleteiből él, miközben impozáns karriert épít. Mellettük ott egy háttérbe szorított, egykor nagy tekintélyű sztárépítész, egy jól helyezkedő építésziroda-vezető és a lánya, egy nagyhatalmú újságíró, egy gátlástalan médiamágnás, a hatalom barátai és ellenségei – ismerős közéleti figurák.

Ayn Rand regényéből a színpadi változatot Török Tamara készítette.

A(z) Katona József Színház előadása