A szomorú sorsú árvaházi kisfiú történetét 1838-ban kezdte írni Charles Dickens - először folytatásokban jelent meg, később könyvben is kiadta - azzal az eredeti céllal, hogy az 1800-as évek felháborító viszonyaira: dologházakban, árvaházakban sínylődő gyerekek százaira, felhívja honfitársai figyelmét. A történetet oly sok változatban dolgozták föl, hogy eredeti célja lassacskán a homályba veszett - de egy olyan megható történet, amelynek főszereplője egy ártatlan kisfiú, mindig sikerre számíthat. Nem kerülhette el hát sorsát, musical lett belőle.
A musical szövegírója és zeneszerzője Lionel Bart maga is ismerte a szegények sorsát, az East Enden, London legszegényebb negyedében született, amolyan XX. századi Twist Oliverként. Állítólag még kottát olvasni sem tanult meg, a dallamokat elfütyülte barátainak, akik lekottázták, hangszerelték, egyszóval rendbe tették. Lehet, hogy igaz ez a feltételezés, lehet, hogy hírlapi kacsa - végül is mindegy, hiszen a mű - remekmű.
Bart rájött valamire: az emberek szeretnek meghatódni. Leegyszerűsítette hát a Dickens-regény bonyolultabb, több szálon futó cselekményét, élesebben mutatta be a Fagin köré gyűlt banda tagjait - egyszóval minden dramaturgiai változtatás a musical érthetőségét szolgálta. Oliver így - legnagyobb megelégedésünkre - szemünk előtt járhatja végig a kiszolgáltatottságtól a győzelemig vezető utat.

A(z) Pécsi Nemzeti Színház előadása