"Így együtt... mindahányan! Telve várakozással... ígérettel... hogy idővel és végül a dolgok összeállnak és elrendeződnek... hogy rengeteg szórakozás vár ránk... nevetés és könnyek... hogy a sok konfliktus után egyszer csak meglep bennünket a katarzis... és akkor megtisztulva emelhetjük fel popsinkat, és megértjük, hogy az ember egyre csak tökéletesedik... Az örökös félelemben való élés evolúciós zsákutca. A vesztes egyedek útja. Több bátorságot, vidámságot, férfiasságot kívánok nektek! Süt a nap, ezer az elvégzendő munka, ne picsogjatok itt drága barátok úgy, mint a siratóasszonyok!..."
A(z) Trafó előadása
Hozzászólások