Örkény-egypercesek

előadás, 2011.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Örkény István egészen jó drámákat is írt, mi mégis az Egyperces novelláit visszük színpadra. Paradoxonnak tűnik. De maga Örkény is előszeretettel nyúlt a paradoxonokhoz, mert felismerte azt, hogy az egész világ egy nagy... paradoxon.

Ezeket a novellákat olvasgatva feltűnt a játékosságuk, a színházi formájuk. Úgy gondoltuk tehát, hogy eljátszadozunk velük. Peter Brook, a neves rendező, ezt mondta: "vegyünk egy abszolút üres teret, valaki átmegy ezen a téren, valaki más pedig figyeli, mindössze ennyi kell ahhoz, hogy színház keletkezzék." A színésznek csak a teste kell megjelenjen (és az abban lakozó kifinomult lelkivilága és meggyőző ereje), a többit - a hegyeket, tengereket, házakat, az esőt és a hóhullást mindig a néző teszi hozzá, a saját fantáziáját felhasználva. Ilyen módon a néző is alkotó. De a színház és a színházi téma (jelen esetben Örkény) csak ürügy (színésznek és nézőnek egyaránt). Ürügy arra, hogy szabadjára engedjük fantáziánkat, és ezáltal elrugaszkodjunk a valóságostól, Örkénytől és a bevásárlólistától. Hogy egyszer együtt nevessünk máskor pedig hogy megrendüljünk.

Köllő Csongor

A(z) Kolozsvári Állami Magyar Színház előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista

Hozzászólások