A TranzDanz előző két nagysikerű előadása, a Tranzit és a Bankett után itt a trilógia harmadik, befejező része, amely ismét egy valódi mai korrajz: a fogyasztói attitűd felerősödése és a médiából ránk zúduló hamis értékek (mint az örök fiatalság és fittség megtartására irányuló ideálképek) kritikája.

"Nincs se múlt, se jövő, csak a pillanatban megtestesülő most aranykora! A jelen intenzitása a végletekig fokozódik a maximális hatásfok, szuper tartósság, örök garancia és a verhetetlen ajánlatok több, szebb, jobb, örök világában. Most, ma..."

A transzcendencia elvesztése együtt jár a mulandóság érzésének felerősödésével, az élet értelmetlenségétől, az elmúlástól, a nemléttől való szorongás fokozódásával. Ebben az állapotban az ember élete nem mutat túl önmaga fizikai határain, nincs értelme és célja - nincs lehetősége a halhatatlanságra! Vagy mégis van - de nem egy "új végtelenség", hanem egy sosem volt, kiterjedés nélküli idő alakjában? Az új beavatási rítusok a régiek mintájára működnek. "Áru isten" napi parancsára újra és újra meg kell halnunk és újjászületnünk.

A(z) TranzDanz Társulat előadása