Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Országúton

előadás, magyar, 2011.

+ 15 kép

+ 19 kép

Értékelés:

6 szavazatból

Szerinted?

1 hozzászólás

Rendkívül egyszerű kis történet a hallgatag erőművészről és a talán kissé habókos lányról, na meg az élet nagy kérdéseiről: Ki vagyok én? Mi dolgom a világban? Mit jelent a szeretet? - Mindez lehetne elviselhetetlenül közhelyes is. De a súlyos téma éppolyan légies finomsággal jelenik meg, mint amilyen varázslatos a cirkusz világa, ahol játszódik: a folyamatos életveszély, a küzdés, a gyakorlás, az egész életen át tartó megfeszített munka könnyed mosolyban oldódik fel. De minden bohóctréfa mélyén valami végtelen szomorúság van...

A(z) Budapesti Kamaraszínház - Shure Stúdió előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2011. április 15., Budapesti Kamaraszínház - Shure Stúdió

Stáblista

Szereplők

Stefanovics Angéla

Gelsomina

Törköly Levente

Zampano

Lengyel Tamás

Bolond

Tímár Éva

Anya (Lola, Cirkuszosnő, Nászasszony, Apáca, Asszony)

Alkotók

zene: Bella Máté
rendező: Almási-Tóth András
színpadra alkalmazta: Almási-Tóth András
díszlet: Balla Margit
jelmez: Balla Margit
látvány: Balla Margit
asszisztens: Petyi János
ügyelő: Petyi János
mozgás: Frányó Viktor

Hozzászólások

7/10

Elõbb-utóbb minden híres nagy film megjelenik a színpadon is, Fellini örök csodája meg is érdemli az újjászületését. Trombita-dallam helyett egy fura kis dalocska szól, Gelsolmina nem bohócruhába, balettes szaténbe öltözik. De Zampano zord figurája, a csenevész kislány szomorú románca itt is él, sûrû jelenet-váltásokban elevenednek meg a hosszú bolyongás stációi. Az Erõmûvész csábító szépasszonyokkal hál, míg partner-"felesége" odakünn vacog, akit egyébként halálra dolgoztat, üt-vág, ahogy ez alja-mácsóknál dívik. Persze, hogy az így is szereti rab- és el-tartóját, mi mást tehetne?!? Az egyenjogúság EU-komfortjában közömbösen figyeljük a történetet, ennek má' így kell/ett/ lenni... Borzalmas!!! S csak 50 éve... Sovány vigasz, hogy a mai artista-lét már nem egészen ilyen: Bigas Lunaa Mell és a Hold-ban tündérien mesél errõl...

Törköly Levente testhezálló szerepben izmozik, fizikai megfelelését robusztus karaktere és nagyszerû játéka hatványozza. Kedves szava legfeljebb a régi szeretõkhöz van, egyedül maradva azért elbizonytalanodik s a végén néma zokogás rázza öles vállait. Anthony Quinn nyüszítve kaparta a tengerpart homokját, most egy kicsit hiányoljuk a fájdalom hevesebb jeleit. De ahogy mutatványát felkonferáló monológját négyszer is elmondja, mindig másként, annak zsigeri hitelességéhez nem fér kétség.
Masinát klónozni nem lett volna célszerû, Õ a megismételhetetlen Csoda, ám Stefanovics Angéla alakítása kissé túl keserûre sikeredett. Az a lány naiv, az a lány mosolyog, az a lány ámulva rácsodálkozik mindenre... - ezt kissé hiányoljuk, de ismerve a végtelen érzékenységû színésznõ kvalitásait, minden bizonnyal nemsokára ezek a vonások is megjelennek elementáris karakterrajzában. Lengyel Tamás Bolond-jával a kupolában ismerkedik egy szál kötélen, itt halljuk elõször az emlékezetes dalocskát, melyet haláláig dudorászik, ez a jelenet egymagában ellensúlyozza a hiányokat.

Az elõadás hõse a seregnyi epizódban, szüntelen metamorfózisával elbûvölõ Tímár Éva. Nyomorgó anya, élveteg polgárasszony, cirkuszigazgató és zárdafõnöknõ: nem a gyors jelmezcserék, a különbözõ típusok bravúros megjelenítése teszi hitelessé. A darab elején jó volt hallani Nino Rota töményen átkomponált filmzenéjét a benne bujkáló cirkuszi motivumokkal, a végén csak felsírt bennünk a Nyolc és fél fináléja, - hiszen a tündérien habókos lány mégiscsak az örök vesztes Piros Bohóc...

Válasz