Il nostro Pinocchio - gyakran kezdi így a fabábú meséjének újabb fejezeteit Carlo Collodi. Pinokkió a mienk, életszeretete, szabadságvágya - igazságérzetünk, naivitásunk is az övé, mint eredendő lustaságunk is. Az ő vándorútját járjuk, amikor a társadalom (nem csak) gyerekszemmel olykor nagyon is logikátlan törvényeit megtapasztalva élni tanulunk. Collodi történetének a korai vad-kapitalizmus által kifosztott olasz falvak világa, a szélsőséges nyomor és a társadalmi kegyetlenség ad hátteret. Így születtek az emberkereskedők, útonállók, szívtelen mutatványosok figurái, így találta meg a helyét történetében a csoda is, amely az egyetlen lehetséges segítség a bajbajutottak számára. Csak ez előtt a sötét háttér előtt ragyoghat fel az abszolút gyermek alakja, aki tökéletes bizalommal és lázas érdeklődéssel fordul minden és mindenki felé. Magyarország peremvidékein tett utazásaink során a faluszélen felnövekvő, iskolakerülő gyerekekben mindig Pinokkiót látom. Ha előadásunknak mint egy könyvnek lenne első, üres oldala azt az ő neveikkel írnám tele, szeretettel Jánosnak, Jocónak, Rómeónak, Robinak, Ferikének, Lehelnek... (Simon Balázs)
Az UtcaSzak új, vegyes technikájú (bunraku, marionett, óriásbáb, maszkos és maszk nélküli színészi munka váltakozása), interaktív előadása nyolc különlegesen sokoldalú fiatal színész első közös bemutatkozása.
A(z) Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis előadása
Hozzászólások