"Egyike voltam azoknak a gyerekeknek, akik... az iskolából egyenesen hazamentek. Nagyon jól tanultam. Úgy értem, hogy egész életemben csak a kötelességemnek éltem. Nem mentem ki az utcára játszani, csak nagyon ritkán. Tisztán tartottam a szívem, s már a testem is készen áll az örvénylő virágzásra." A PRE-ACTIO nem színház, nem tánc, nem kiállítás, nem objekt vagy assamblage, nem videó-installáció, nem hangjáték, nem hangköltészet, s nem koncert. Viszont mindez egyszerre. A nézők szokatlan szituációba kerülnek, hiszen az eseménnyel kapcsolatban csupán töredékes emlékképek, feljegyzések, tárgyak, hang- és videobejátszások állnak a rendelkezésükre. Bár bizonyos fokig a fénydramaturgia, a hangfoszlányok és a vetítések sorrendje révén, irányított a figyelmük, ugyanakkor körkörösen, minden oldalról és egyszerre "támadják" az érzékszerveiket. Alattuk, felettük, körülöttük egy időben zajlanak az események, jelennek meg a képek, hallatszanak a hangok. Az előadás nem válaszokat ad, hanem artikulált kérdéseken keresztül, különös színházi nyelvet használva, szabad asszociációkra késztet. A most bemutatásra kerülő PRE-ACTIO Árvai György és a Természetes Vészek Kollektíva trilógiájának befejező része, amelyet 2002-ben a 62 nap, 2004-ben az ANGYALTÁR bemutatása előzött meg. A Haláltrilógia előadásai szélsőséges, de mindenkit érintő témákkal foglalkoznak. Nem válaszokat adnak, hanem artikulált kérdéseken keresztül, különös színházi nyelvet használva, szabad asszociációkra késztetnek.
A(z) Trafó előadása
Hozzászólások