"A Raoul dokumentarista színházi darab, mely Raoul Wallenberg életének azon szakaszára fókuszál, amelyet eltűnése előtt Budapesten töltött. A kórus központi szerepet tölt be az operában, mivel az összes szólista innen lép ki szerepe eléneklésekor. Talán az tűnne természetesnek, ha ez a kórus a Wallenberg által megmentett zsidókat jelenítené meg, ám Gershon Kingsley és Michael Kunze mást szeretett volna elérni. Úgy döntöttek, hogy a kórus a Holokauszt áldozatait szimbolizálja, akik érzelmek (pl. gyűlölet vagy bosszú) mutatása nélkül játszanak a színpadon. Én úgy látom, hogy ez a kórus arra akarja ösztönözni a következő generációkat, hogy több olyan ember létezzen, mint Raoul Wallenberg. Azt akarom megmutatni, hogy bárkiben, nem csak a szuperhősökben, megvan a lehetőség, hogy Wallenberggé váljon, hiszen végülis ő is csak egy ember volt, egy egyszerű ember, aki a balsorssal dacolt. Munkám célja az volt, hogy értelmezésemben elkerüljek minden olyan filmszerű realizmust, mely az állandó változásokra helyezi a hangsúlyt." Julia Haebler
A(z) Szegedi Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások