Programkereső
Színház

Sakk-játék

táncjáték, magyar, 2010.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?
1 hozzászólás
"Ha sakkozom, legalább nem kell zenéről, a nem is mindig szellemes zenészekkel társalogni" Erkel Ferenc nemcsak a magyar zeneművészet emblematikus alakja: ugyanilyen tekintélyes szereplője a honi sakktörténelemnek. A fenti idézet tőle való - amiből legalábbis sejthető egy kettős élet. A 19. század közepének sakk-köreiben mindenféle ember megfordult - az ország elismert zeneszerzője itt nem zeneszerző, hanem fehér vagy fekete. A sakk-körben játszódó egyfelvonásos egyfajta társadalmi riport a Bach-korszakból: cselekménye Erkelre elsősorban mint sakkrajongóra fókuszál - akinek a tábla fölött hozott döntéseiben ugyanúgy tetten érhető valami a másik életéből is, mint ahogy a korszak történelmi eseményei. Az előadás Erkel Ferenc magánéleti civódásait mutatja be egy sakkjátszma képében, ahol a táncos színészek egy-egy sakkfigurát jelenítenek meg, ezzel a hatalmi viszonyokat, magánéleti kapcsolatrendszereket és Erkelnek a nemzetközi karrier kudarca felett érzett keserűségét érzékeltetve. Az előadás ennek a jellemzően magyar művészi sorsnak a kifejezésére is kísérletet tesz. A tervezett előadás egy egyfelvonásos táncjáték, amelynek szövegkönyvét Szálinger Balázs költő verses szövegén alapszik. A Hang és Háború alcímű táncjáték zenei szövetének alapját az Erkel által írott zongoraművek képezik.

A(z) Forte Társulat előadása

Bemutató időpontja:

2010. július 20., Forte Társulat

Stáblista:

Alkotók

Ajánlók és kritikák:

  • Revizor 2010. július 27. REMI Egy mára elveszett, alkalmi jellegű pantomimjáték ugyancsak erősen alkalmi...

Hozzászólások

Spoiler
6/10
FElepHánt 2011 jan. 28. - 14:02:45 6/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál------- www.toptipp.hu------------------- SAKK-JÁTÉK----- Horváth Csaba ---- Forte Társulat ----- Gyulai Várszínház----- Arra biztos jó egy évforduló, hogy máskor elképzelhetetlen különlegességek létrejöttét teszi lehetõvé: Erkel sakkozóként is híres volt, sakk-baletthez írott zenéjét és magát az extrém alkotást rekonstruálni nem mindennapi föladat. Hagyján, hogy a zongora-darabokból kell akusztikus hátteret konstruálni, de a táncjátékhoz egyetlen adalékkal rendelkezünk: a szereplõk sakktáblán tébláboltak... Horváth Csaba és a Forte Társulat vakmerõen néz szembe a kihívással, a koreográfia lényegében klasszikus biedermeier elemek újragondolása, melyet a kibõvült együttes kiválóan realizál. Selymekbe, mentékbe bújtatott hölgyek és urak lejtenek a redukált fekete-fehér koczkákon, a hegedû-zongora duó romantikába ojtott verbunkos-témáira. Komoly értéknövelõ tényezõ Szálinger Balázs szövege, amely a zeneszerzõ személyes konfliktusaival szélesíti színházzá a produkciót, monodrámával gazdagítva a cselekményt. Krisztik Csaba Erkel szerepében, pazar mentében ül a zongorához, ámulatunkra érett billentéssel, egészséges muzikalitással játszik, miközben energikusan deklamálja a súlyos szöveget. A mozdulatlanná dermedt táncosok elé ugorva, szilaj mondatokkal életre galvanizálja õket, természetesen maga is résztvevõje lesz a színes forgatagnak. Tántoríthatatlan kisugárzása most is uralja a teret és a lelkeket, többször is varázsos feszültséget gerjesztve a bájos közegben. Az együttes, a színész és a rendezõ-koreográfus eminens helytállása izgalmas estét csihol a holt anyagból, bizonyítván, hogy még a lehetetlent is sikerrel ostromolja.
Válasz

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?
1 hozzászólás