A Samanavayában a táncosok arra tettek kísérletet, hogy rátaláljanak a közös táncnyelvre, hogy új dimenziókat adjanak, miközben megőrzik saját tánchagyományaik egyediségét. A bharatanatyam geometrikus, lineáris struktúrája és dinamizmusa, valamint az odissi érzéki költőisége, kecses hullámzása ötvöződik a produkcióban. A két formanyelv szövete és árnyalatai hol jellegzetesen eltérnek egymástól, hol egymásba kapaszkodnak, mindig kiemelve valódi jellegzetességüket.
Valamennyi táncstílus egy meghatározott zenei tradícióhoz kötődik. Néhány zenedarab éles megvilágításba helyezi a hindusztáni műfajok sajátosságait, de az előadás zenéje több zenei stílus összeolvasztásából születik. A táncosok olyan nagyszerű zenészekkel dolgoznak, mint Madhup Mudgal és Prema Ramamoorthy, akiknek különböző stílusokat ötvöző zenéje egybecseng a két koreográfus koncepciójával - a "találkozással". Az előadásban elhangzó zene nagy részét felkérésre komponálták, amelyben szóló- és közösen előadott táncok keverednek.
A(z) Centrál Színház előadása
Hozzászólások