Gálos László előadása.

Az emberi lét az anyaméh sötétségétől a sír sötétségéig tart. Miközben folyamatosan megyünk (sokak hite szerint haladunk) sehonnan sehova, emberfeletti, habár reménytelen erőfeszítéseket teszünk, hogy kapcsolódjunk egymáshoz és a valósághoz. Beckett prózája ennek a megközelítésnek egyik irodalmi végpontja. Az 1950-52-ben írt Semmi-szövegek által ihletett kísérleti előadás az azóta a megértéshez és kapcsolódáshoz rendelkezésünkre álló új, illetve átértelmezett eszközökre, vagyis a digitális/virtuális technológiákra, valamint az elvileg nyelveken túli tánc- és mozgásművészetre alapozva épít fel egy új becketti nyelvet. A becketti és jelenkori elszigetelődést hangsúlyozandó a
táncosok egyesével, azaz izolálva és elidegenedve lépnek be a folyamatba. Ezen az estén Mórocz Eszter lép színpadra.

Koncept, koreográfia, rendező: Gálos László

Jelmez: Ellenbacher Ádám

Makeup artist: Kardos Kitti

Díszlettervezési konzultáns: Ana Fischer
(Halász Anna)

"Külön köszönet Kovács István, Ladjánszki Márta és Nagy Ferenc segítségéért."

Díszlet: Ana Fischer (Halász Anna) 
Jelmez: Ellenbacher Ádám
Rendező, koreográfus, Hangszövet és vizualizáció: Gálos László