Sirály

Értékelés:

2 szavazatból

Szerinted?

Színház a kertben. A díszlet a tó víztükre s a túlparton felbukkanó hold vöröses tányérja. A darabot a földbirtokos (amúgy híres színésznő) fia, Konsztanyin Gavrilovics írta, a főszerepet a szomszéd földbirtokos lánya, Nyina Zarecsnaja játssza, a közönség pedig a birtokon nyaraló családból és barátaikból áll. Rendkívüli este az unalmasan csordogáló síkvidéki nyárban. Ebből a képből indul Csehov Sirálya, hogy egy hétköznapi, eseményekkel alig terhelt történet által a sztyeppén meglapuló birtok lakóiról s állandó változásban lévő viszonyaikról meséljen. Egy ember végtelenül több annál, mint amit első pillantásra megállapítunk róla. Mintha ezt üzenné Csehov finom iróniával megírt darabja. Líraisága, fordulatai az ember iránti örök kíváncsiságból, egyfajta bölcs megértésből fakadnak: egyetlen helyzet vagy jellem sem lehet lezárt, senki sem lehet velejéig rossz (mint ahogy szeplőtelen sem).

"Írok egy darabot, a Sirály. Forte kezdem, piano végzem, sok-sok beszéd az irodalomról, kevés cselekmény és öt pud szerelem." - írja darabjáról egyik levelében Csehov.

Mintha egy nagy család szerteágazó, bonyolult életébe pillantanánk be a Csehov által megnyitott ablakon át: sok furcsa rokon, kimondott vagy kimondatlan konfliktusok, feszültségekkel teli viszonyok - és persze nagyon sok szeretet. Először csak egy családi fotó: néhány alak az előtérben, arcok, közelségek. Később levelek kerülnek elő, majd rég elmúlt gyermekkorok amatőr felvételei. Egyre több részletet fedez fel a kémlelő, egyre több apró történetre érez rá, ahogy a kiarkós játék újabb és újabb darabjai bukkannak elő. Egyre mélyebben lát bele a képek, levelek, mondatok mögötti sorsokba, hogy végül, mikor belépnek, már ismerősként üdvözölje őket - igen, ez Borisz Alekszejevics, ez Irina Nyikolajevna, igen: Kosztya, Petrusa, Mása és Nyina.

A(z) Tamási Áron Színház előadása

Stáblista