Wynton Marsalis a jazz szülővárosának leghíresebb muzsikus családjából származik. Apja, a zongorista Ellis a legnevesebb helyi zeneiskola (Creative Arts Institute) igazgatója volt, bátyja, Branford a világ egyik leghíresebb szaxofonosa. Gyermekkorától kezdve komolyzenei tanulmányokat folytatott. Alapfokon és középfokon is kitüntetéssel végzett, több országos versenyt nyert. 14 évesen vendégszólistának hívták a New Orleans Philharmonic zenekarhoz. 1978-ban felvették a világ egyik leghíresebb zeneiskolájába, a Juilliard School of Music-ra, ekkor költözött New Yorkba. Komolyzenei tanulmányaival párhuzamosan 8 éves korától már dixieland-et is játszott. 1980-ban csatlakozott a jazztörténet jelentőségű dobos, Art Blakey Jazz Messengers együtteséhez. 1981-ben a zongorista Herbie Hancock a legendás Miles Davis Quintet-re emlékezve életre hívta a VSOP-t, amelyben az eredeti tagok Wynton Marsalis-t hívták meg Miles Davis helyett és ezzel a formációval járt először világkörüli turnén. WM 1981-ben alakította meg önálló combo-ját, amely az elmúlt negyedszázadban közel negyven lemezt készített változó személyi összetétellel. 1987-ben a New York-i Lincoln Centerben kezdte meg egyedülálló oktatói tevékenységét, melynek részeként megalakította a Lincoln Center Jazz Orchestra-t. 1991-ben az intézmény művészeti igazgatójává nevezték ki. Eddig 9 Grammy-díjjal ismerte el a szakma tevékenységét. 1983-ban a zene történetében elsőként és mind a mai napig egyetlenként Grammy-díjat kapott komoly zenei ("Haydn, L. Mozart, Hummel: Trumpet Concertos") és jazzlemezéért ("Think of One") is. A világhírű trombitás, Maurice André ekkor ezt nyilatkozta a 21 éves zseniről: "potentially the greatest trumpeter of all time". Az előző bravúrt 1984-ben megismételte: "Handel, Purcell, Torelli, Fasch, Molter" + "Hot House Flowers". 1997-ben ismét történelmet írt, hisz ő lett az első jazzmuzsikus, aki Pulitzer-díjat kapott, a "Blood on the Fields" című jazz oratóriumáért. Több balett- és filmzenét is írt. Öt éve "igazolt át" a Blue Note kiadóhoz, ahol első CD-je a "The Magic Hour" (2004) volt. Ezt olyan további CD-k követték, mint a 2005-ös "Live at the House of Tribes", a 2007-es "From the Plantation to the Penitentiary", valamint a 2008-as (többek döbbenetére Willie Nelson-nal közösen készített) "Two Men with the Blues". És öt év után itt a jubileumi ötödik Blue Note lemez, a "He and She". Az utóbbi évekhez hasonlóan ezen a CD-n is combo formációban játszik és csak saját kompozícióit adja elő, amelyeket gyermekkora ihletett. És hogy még valami meglepő újdonsággal is jelentkezzen az egyetlen Pulitzer-díjas jazzmuzsikus, a zenék között rövid önálló verseit recitálja