A Gyilkosságok Are vidékén a svéd Viveca Sten regényfolyamának két kötetét dolgozza fel, két különböző gyilkossági ügyet, amit ugyanaz a két nyomozó old meg.
A skandináv kriminek megvannak a maga nagyágyúi, mint Jo Nesbo, Stieg Larsson vagy Ragnar Jónasson. Ők olyan szerzők, akiknek szétkapkodják a munkáit, minden irodalmi fesztivál sztárvendégei, regényeiket előszeretettel filmesítik meg világsztárok főszereplésével. És vannak az ún. kismesterek, olyan írók, akik ontják magukból a népszerű regényfolyamokat, megbízható, minőségi munkákat, amelyek azonban nem tűnnek ki a fősodorból, nincs meg bennük az az extra, amitől az északi krimik amúgy is jócskán telített piacán igazán emlékezetessé válnának. Ilyen a svéd, eredetileg jogászként dolgozó, majd regényírónak felcsapó Viveca Sten is, akinek már korábban is megfilmesítették az írásait, ez volt a Sandhamni gyilkosságok (2010) című sorozat – és több más, ami nem jutott el hozzánk –, most pedig a Netflix dolgozta fel a munkáját, meglepő módon egyet fizet kettőt kap alapon.
A Gyilkosságok Are vidékén ugyanis az írónő két könyve alapján készült, és ezek jól el is különölnek itt: az első három rész A hó rejtekében címet viseli, a másik kettő Az árnyak rejtekében-t. Két teljesen különálló történetről van szó, nincs köztük semmi átfedés, csakis a két ügyben nyomozó két rendőrtiszt személye közös, de ez talán elég is. Az egyikük az Are-i rendőrőrs rangidős tisztje, Daniel Lindskog (Kardo Razzazi), akinek épp megszületett a kislánya, és Hannah Ahlander (Carla Sehn), a stockholmi nyomozónő, aki
Kicsit kiszellőztetné a fejét nővére házában, de alig érkezik meg ide, eltűnik egy fiatal lány, ő pedig felajánlja a segítségét, eltitkolva, hogy momentán nincs is állományban. A titka hamar kiderül, ahogy a lányt is hamar megtalálják – holtan.
A nyomozás megindul, és, ahogy egy rendes skandináv krimiben szokás, sorra tárulnak fel a mocskos titkok – egymás után teregetik ki családok, egyházi gyülekezetek, cégek, politikusok szennyesét. És ebben a műfajban az a tisztelendő, hogy, néhány kivételtől eltekintve ez sosem öncélú. Nem örömmel vájkálnak mások sebeiben, hanem
Itt is ez a lényeg, nem pedig a számos kacskaringó és hamis nyom után végül megoldott, önmagában viszonylag egyszerű bűntények – külön esetet old meg ugyebár az első három és egy másikat az utolsó két rész. Ezért is olyan fontos ezúttal is a nyomozók személye, az, hogyan állnak ahhoz a feladathoz, az áldozathoz és a lehetséges tettesekhez.
A viharvert Daniel, akinek közben apaként is helyt kell állnia, a lelkiismeretes, de egyre kimerültebb zsaru prototípusa, akire egyre nagyobb hatással van Hannah elkötelezettsége a munka és az egyes esetek iránt. A lány Stockholmban a családon belüli erőszak osztályon dolgozott, és ez kihat mostani munkájára, valamint egész lényére is. Ő itt az igazi főszereplő, Carla Sehn riadt tekintete,
Róla látni, hogy minden egyes eltűnt tini, sarokba szorított gyerek vagy bántalmazott feleség sorsát a szívén viseli. És ettől több a Gyilkosságok Are vidékén annál, mint amit összeollózott krimiként kínál. Mert a két regény eseményeinek és ezzel két gyilkosságnak egy sorozatba gyömöszölése inkább kényszermegoldásnak tűnik, mint valamiféle kreatív elképzelésnek.
Az északi táj, a benne élő jellegzetes közösségek most is a történet szövetét adják, nem véletlen, hogy itt szinte mindenki arccal a hóban végzi – aztán más kérdés, hogy fel tud-e állni onnan.
Értékelés: 8/10
